Szakál Aurél (szerk.): Balotától Balotaszállásig - Thorma János Múzeum könyvei 21. (Kiskunhalas, 2006)
Balota a kezdetektől a 20. század közepéig - Ozsváth Gábor: Népi építkezés Balotán
el, majd ezt a korábbiakban ismertetett módon előállított, növényi rostokkal kevert sárral tömítették. Ezen építésmóddal területünkön, terepmunkánk idején túlnyomó részben melléképületeknél találkozhattunk. A sövényfal (patics) Az építkezésre előkészített területen kijelölték a falak helyét; a sarkokon, valamint egymástól kétlépésnyi távolságra erősebb keményfa oszlopokat ástak le. Az épület rö- videbb oldalának felezővonalában a tető tartására a gerincig nyúló szelemenágasokat állítottak. A fal vonalában lévő oszlopokat három helyen - tetejükön erősebb, középen és alul kamyi vastag karókkal, Morcokkal kötötték össze, szem előtt tartva az ajtók, ablakok helyét. A vízszintes korcokhoz egymástól kétsukknyi26 távolságra további erős, függőleges karókat rögzítettek, alsó végüket a talajba verve. A kész vázat vízszintes irányban, a kosárfonás mintájára hajlékony vesszővel fonták be. A fonott falak után az épület tetejét készítették el, hogy a későbbi tapasztás során az eső ne moshassa szét a még nedves földet. Az épület befödését követően láttak hozzá a falak pelyvás sárral való tömítéséhez, vastagításához. Az első lépésben az előkészített sárból maroknyi kupacokat csaptak erővel a falra mindaddig, amíg a teljes felületet mindkét oldalról befedték. E műveletet addig ismételték, amíg a fal arasznyi vastagságúra nem hízott. A fal megfelelő megszikkadása után végezték el a tulajdonképpeni tapasztást. Erre finomabban, jobban átdolgozott pelyvás sarat használtak; az utolsó rétegbe a repedezés gátlására lótrágyát is belegyúrtak. 9. Paticsoromzat 10. Paticsfalú, kis ház, Göbölyjárás, Öregfalu 11. Vesszőpatics, Füzes 12. Vesszőállítás, lacikonyha, Füzes 101
