Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
legyenek a vásárban.145 Aki keresetlen (véletlenül talált) ostorral hajtotta állatait a vásárba, az jót várhatott az üzletkötéstől. Az eladni kívánt állatok után háromszor homokot rúgtak, hogy elkeljenek. Ezen a napon nem borotválkoztak meg, s jobbra-balra köpködtek, hogy a gonoszok ne kísértsék őket, hogy szerencsés legyen a vásár.146 Ha a vásárban lovat vagy marhát vásároltak, a javasasszony tanácsa szerint addig nem hajtották az istállóba az állatokat, míg kint nem ganéztak, s azzal az ürülékkel az istálló ajtajára három keresztet nem rajzoltak. Rontás ellen védte az istállót a pókháló, a vasszögekkel átszúrtfokhagyma és iglice is, amit elástak a küszöb alá, vagy az istálló négy sarkába, de lógathatták is a gerendáról. A disznótartás hiedelmei A halasiak az anyadisznót kocának, a heréltet ártánynak, a fiatal kocát malacnak és süldőnek nevezték. Macska Róza javasasszony tanácsa szerint élő sündisznókat kellett a disznóól küszöbe alá ásni, hogy sok malacuk legyen. A kismalacokat nem volt szabad megnézni idegeneknek, vagy ha megnézték, megköpködték őket, hogy nehogy szemverést kapjanak. Átokkal is bajt okozhattak a malacoknak. Nemrégen történt Harkán, hogy egy kupec megharagudott, mert nem kapta meg olcsón a malacokat, ezért haragjában ennyit mondott a gazdának: Ne lögyön hozzájuk szöröncsédl Ettől kezdve nem ettek többet a malacok, mégis oda kellett olcsón adni őket a felvásárlónak. A disznóhizlalás kezdete a vagyoni helyzet szerint különböző időszakban kezdődött. A módosabbak már a rozs aratása után elkezdték hizlalni az állatokat, a szegényebbek csak tök- és kukoricaérés idején. Általánosan Dömötör-naptól (október 26.) etették otthon a disznókat. A disznóölések Disznóölő András napján (november 30.) kezdődtek, Disznóölő Tamás napján voltak zömmel (december 21-én). Ujholdkor azonban három napig nem volt szabad disznót vágni, mert azt tartották, hogy akkor hamar megkukaco- sodik a húsa. Levágása előtt a disznót megkergették, hogy mozogjon a vére. Nem volt szabad sajnálni, mert akkor nehezebben döglött meg. Disznóvágás előtt nem volt szabad közösülni, mert megkukacosodik a hús. A disznó pörkölése és kaparása után összegyűlt az egész háznép, és mindenkinek nevetni kellett, hogy vastagabb legyen a szalonnája. A hátán kezdték az állatot bontani. Belső szervei közül a lépből jósoltak a tél erejére vonatkozóan: ha a lép eleje volt vastagabb, akkor a tél eleje, ha a hátulja volt szélesebb, akkor várhatóan a tél vége lesz hidegebb. Disznóvágáskor a hurkatöltő kásából vettek el valamennyit, s azzal etették a tyúkokat, hogy többet tojjanak. Nem volt szabad ilyenkor elmosni a csetrest (edények), mert ha elmosták, arra gondoltak, hogy akkor jövőre nem lesznek jó erős disznaik. Amikor a disznóöléskor a disznót lesózták, a hús levet engedett, s ezt a sós vizet külön eltették. A tetves állatokat ezzel volt jó megkenni. 62
