Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
Az emberi világ hiedelmei
A szeretett személy lábnyomát is használták varázslásra: Ha a szerelmük mindkét lábnyomából felvettek egy kevés homokot, majd azt a kendőjük sarkába kötötték, s éjjel-nappal magukkal hordták, biztosak lehettek benne, hogy az rövidesen közeledni fog hozzájuk.96 Fő vöt így világos homokkal szórva a ház födje, és ha bemönt az a legény a lányos házhó, és odalépött, a lába nyomát azt fősöprötték lapátra, és avval aztán tovább mit csináltak, (lepisálták-e) nem tudom. Szintén vizelettel kapcsolatos a következő eljárás: Vegyen a legény háromkraj- cáros piros nyelű bugyiit [bicskát]. Lesse ki, hogy a lány hová pisáit, s a keletkezett kis lukba szúrja bele a bugyiit, de éllel arrafelé álljon, amerre a nő, leány van. [A lány] mindig a nyakába fog lógni f Attól is szerelmi kötést reméltek, ha a legény hátulról lopva megölelte a leányt, és visszájáról a jobb arcát megcsókolta. A tűz igéző ereje is hozzájárulhatott a szerelmi varázslás sikeréhez. Orbán Sándor gazda mesélte Nagy Czirok Lászlónak azt a történetet, amelyben egy férfinek állandóan egy nő után kellett mennie. Egyszer csak megtalált a nyári katlanban (tűzhely) egy fejjel lefelé fordított befalazott új fazekat. Édesanyja szerint a kedvese ebben főzte azt az ételt, amivel a legényt megetette a lány, s ami miatt állandóan utána kellett járnia. Orbán Sándor édesanyja a következőt tanácsolta, hogy megszüntessék a szerelmi varázslatot: Vesd fiam az árnyékszékre, s hugyozz reá. Úgy cselekedtem. Azóta eszembe se jutott f Ha a szerelmeseket el akarták egymástól választani, akkor az egyikük székletét megszárították, porrá őrölték, és beletették a másik ételébe vagy italába. '1’ Volt, aki ismerte a kőrisbogárból készült afrodiziákumot (szerelmi varázsszert) is szerelem céljára. A párválasztásról az volt a halasiak véleménye, hogy mindenki megtalálja a saját felit, mindenkinek jut, és tud békességesen élni, de ha már rontás alapon került össze, akkor nem. Civakodás van, marakodás van, egymást nem veszik semmibe. András-nap, Luca-nap és karácsony böjtje volt a szerelmi jóslások ideje. András napján, november 30-án öt ágú csillagot rajzoltak egy papírra, s a csillagok hegyéhez különböző férfineveket írtak, és behajtogatták a papírt a neveknél. Éjjel a párnájuk alá dugták a csillagokat. Reggel, mikor felébredtek, elővették a csillagot, és amelyik névnél először kihajtották a papírt, olyan nevű lesz a férjük. Luca napján, december 13-án a lányok 13 darab cédulát készítettek. Mindegyikre más-más férfinevet írtak, de a tizenharmadikra név helyett csak keresztet rajzoltak. Karácsonyig minden nap egy-egy cédulát tűzbe dobtak, de nem nézték meg, hogy melyiket. így karásonyra csak egy cédula maradt. Ezt megnézték, s amilyen név szerepelt a cédulán, olyan nevű lesz a férjük. Ha a keresztes cédula maradt utoljára, akkor nem mentek férjhez. Az idősebbek azt javasolták a leányoknak, hogy karácsony előtti napon böjtöljönek egész nap, és mikor az éjféli misére harangoznak, tegyenek a szabadkémény alá néhány darab fát szótlanul. A miséről hazatérve öntsenek egy kis vizet egy káposztalevélbe, abban mosakodjanak meg. Törölközés nélkül feküdjenek le, s a fejük alá tegyenek egy fésűt és egy férfinadrágot. Meg fogják álmodni, hogy 48
