Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
A természetre vonatkozó hiedelmek
mikó a gyerök odamönt hozzá. A szája tátva vót neki, csak azt látta, a farkát, mikó a szájánál volt a kígyó farka. Nem mert szólni semmit, de a kislány rosszul lőtt. Aztán egyszeresük a gyerök azt mondja, hogy ü tudja, hogy mi van a kislánnyal, miért fáj a hasa!- Kígyó van benne! — Hogy az ördögbe mönt bele?- Láttam, amikor a kislány elnyelte! — Mi lögyön most már? Valaki azt javasolta, hogy a kislányt köttessék föl fejjel lefelé, forraljanak tejet, és tartsák oda a szájához. Azt mondták, hogy alig fért ki a száján a kígyó, úgy mögdagadt benne, a kígyó jól érezte magát ott. Később a lányt hozzáadták a legényhez. A kígyókról olyan történeteket is meséltek, hogy kiszopták a tehenek tőgyét: A kígyó a tehén lábára volt rátekeredve, és szopta a csöcsit. A házikígyó különleges képességéről szól a következő hiedelem. Arról, hogy képes azonosulni a hozzá közel állók leikével, és ami azzal az emberrel történik, vele is megesik. Erre a házikígyó szerepre utal a kígyó motívum abban a hiedelemtörténetben, amely arról szól, hogy egy kislánynak adott tejet mindig megette a kígyó. Amikor a kígyót agyonütötték, a kislány is meghalt.65 A kígyócsípés megelőzésére nagypénteken bekaptak egy falat kolbászt, megtörték a böjtöt egy pillanatra. A gyógyító szokásokban is szerepelt a kígyó. Szívét köszvényes daganatra kötötték, s a húsát is megették, de Szent György nap előtt fogott kígyónak kellett lennie. A népi gyógyítás gyógyszerei között számos ma már érdekesnek számító állati eredetű szer található, de élő állatokat is felhasználtak a halasiak gyógyítás céljából. A köszvényes, csúzos testrészeket a kiskunfélegyháziak tengerimalaccal szuszog- tatták meg (tengerimalaccal fújattak rá levegőt).66 A szívbajosokkal a halasiak pockot fogattak, és a vérét vörös borral keverve megitatták. A szívét is belefőzték valamilyen ételbe, és azt is megetették a beteggel. Galambvérrel gyógyították a szemfájást. Ha a jobb szeme fájt a betegnek, akkor a vadgalamb jobb szárnya alól, ha a bal szeme fájt, akkor a bal szárnya alól vettek vért, s a beteg szemét ezzel kenegették.67 Ha elállt a lovak vizelete, négy-öt eleven bolhát eresztettek a húgycsövükbe, hogy viszketést okozzanak.68 Tyúkseggre, körömméregre keresetlen kutyafej csonttal vagy lábszárcsonttal való háromszori húzogatást ajánlottak.69 Körömméregre jó volt az is, ha keresetlen döglött békával dörzsölték, vagy vöröshasú békát kettéhasítottak, és rákötötték, vagy friss marhatrágyával kötötték be.70 Pokolvarra is széthasított eleven békát kötöttek.71 Lábsebre a kifakadás előtt a liba hóna alól pelyhet szedtek, tejfellel behintették, és a sebre kötötték. Pókhálóval füstölték a szemverésben szenvedőt, és pokolkeletre való gyógyszert is készítettek pókokból: három-négy pókot összetörtek és a felpuffadt sebre kötötték. Fekélyes sebekre vadnyúlhájat vagy avas szalonna bőrét rakták.72 Tyúk-varas, sebes kézhez keresetlen lófejet dörzsöltek, és visszadobták a helyére, miközben ellentétes tartalmú ráolvasást mondtak: akkor 32
