Mészáros Ágnes: Kiskunhalasi hiedelmek - Thorma János Múzeum könyvei 19. (Kiskunhalas, 2005)
A természetre vonatkozó hiedelmek
A katolikusok vízkeresztkor szenteltették a vizet, mindenki vitt haza egy üveggel, s baj esetére eltették, orvosságnak használták. A víz tisztító és gyógyító erejébe vetett hit az alapja a gyakori gyógyító mos- datásnak és fürdetésnek. Egészségvarázsló szokás volt a nagypénteki fürdés embereknek, állatoknak egyaránt. Nemcsak az állatokat fürdették meg hajnalban, hanem még az embörök is mögfürödtek, még ha jeges volt a víz, betörték a jeget, azt mögmártóztak, hogy egészségösek lögyenek. Álmatlanság ellen újholdkor kellet eső- vagy kútvízben háromszor megmosakodni, s a vizet napnyugat felé kiönteni. Ha a kisgyermek nehezen tanult meg beszélni, akkor a kenyér mosdató vizével (olyan víz, amellyel a kisült kenyeret lemosták) itatták, hogy hamarabb beszéljen. Ha megijedt valamitől, három korty vizet itattak vele. Akinek nehezen állt el a csuklása, nyakon öntötték egy pohár vízzel. Szájukba vett vízzel mosdatták meg a szemverésben lévő kisgyereket a neveletlen (gyűrűs) ujjúkkal. A maradék vizet az ajtó sarokvasára köpték. Enyhe esetben elég volt az anya vizes kötényével való törülés is. A szemverést más esetben szenesvízzel diagnosztizálták. A beteg feje fölött egy tányérba belemértek 9 kanál vizet, majd ezután újra megmérték, visszamérték a vizet. Ha a gyermek meg volt rontva, a visszamért víz mindig több lett, mint az eredetileg mért mennyiség. Ilyenkor a 9 kanál vizből 13 kanál is lehetett. A mérést a gyermek feje fölött végezték napfelkelte előtt vagy napnyugta után. Ezután három parazsat beletettek egy pohár vízbe: emberre, asszonyra, ifjúra. Aki megrontotta, annak a parazsa leült a víz aljára. Ezután a beteget megmosdatták vagy megitatták a vízzel először reggel, majd délben, harmadszor pedig naplementkor. A mosdó vagy lábvizet este nem volt szabad kiönteni, mert akkor attól tartottak, hogy nem jön álom a szemükre. Megrontott gyermek fürdetése a következőképpen zajlott: Szitáltak négy félmarék hamut a szita visszáján, s tettek a teknő mind a négy sarkára bal kézzel a hamuból, s keresztül és visszájáról kotorták a teknőbe. A gyermeket hanyatt fektették, majd a bal kéz középső és mutatóujját a gyermek köldökére tették, és jó tíz percig lebegtették a hasán át a vizet. A gyermek kivétele után tiszta pelenkára öntötték a vizet, kicsavarták, és megnézték, hogy nincs e benne macska vagy kutyaszőr. A kicsavarás után a gyermek jobban lett.42 Szemveréskor, rontáskor annak kellett megfürdetnie a beteget, aki megverte szemmel vagy megrontotta, mert akkor volt igazán hatásos a fürdő. Néha három vagy kilenc kútról hozták a vizet a mosdatáshoz. Gáspárné, rontásokat gyógyító fürdőit Kiss Mária jegyezte le 1958-ban. Nemcsak a gyógyításra, hanem a rontás másra hárítására is fény derül a leírásból. Ha valaki keresztúton rontásfélébe lépett, pl. kipattogtatott köleskása, vagy árpa vagy bab, azt meggyógyította ilyenformán: Elrendelte, hogy keljen fel éjfél után szótalanban. Főzzön egy új kis cserépfazékban födő alatt babot fehéret, annak a 17
