Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Varga Sándor: Középkori temető Kisszállás határában. Kőhegyi Mihály ásatása Kisszállás-Templomdombon
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 103 Középkori temető Kisszállás határában Kőhegyi Mihály ásatása Kisszállás-Templomdombon Varga Sándor 1965 augusztusában a kiskunhalasi járáshoz tartozó Kisszálláson útépítés során a földgépek emberi csontvázakat bolygattak meg. A lelőhely a falutól DNy-ra, közvetlenül a mai település szélén, a Mélykútra vezető út D-i oldalán fekszik, ahol egy ENy-DK irányú, átlagosan 80- 120 m széles, 4-7 m magasan kiemelkedő, enyhe lejtésű dombhát húzódik (1. ábra). A helyszínre kiszálló Kőhegyi Mihály régészt Petró János értesítette, aki a földgépek munkáját időközben más területre helyezte át. A Templomdombnak nevezett területet a mezőgazdasági talajművelés nem érintette, viszont a gyeppel borított felszínen számos beásás, illetve turkálást lehetett megfigyelni. 1 A lelőhely teljes feltárására nem került sor, az ásatás csak a gépek által veszélyeztetett részekre korlátozódott. A mindössze 13 napig tartó leletmentés során a templom szentélyének alapozási árka, valamint falmaradványa, a cinterem 54 sírj a, a temető szélén húzódó árok, illetve szórványként Árpád- és középkori kerámiatöredékek kerültek elő (2. ábra 1-2). A leletek a kiskunhalasi Thorma János Múzeum régészeti gyűjteményében találhatók 79.14.1 -48. számon. Kisszállás az írott forrásokban A település Árpád- és középkori történetére vonatkozóan írott forrás nem maradt fent. A Vass Előd által Kisszálláshoz kapcsolt 1395-ös keltezésű oklevélben említett Kyszallas ugyanis a Kolbazszékhez tartozó településre - ma Kisújszállás - vonatkozik (HATHÁZI 2000, 248). Kisszállás neve csak a török hódítást követően, az 1560. évi adóösszeírásban bukkan fel, Kis Szállás alakban. Közigazgatásilag a szegedi szandzsák kalocsai náhije-hoz2 tartozott. Az adójegyzékben (tahrir defter) mint defteren kívüli, üres és adófizetők nélküli puszta szerepel (VASS 1980, 129).3 A falu középkori előzményeit csupán a mai Kisszállás határában előkerült régészeti lelőhelyek bizonyítják.4 1955-ben a belterület peremén, a község általános iskolás tanulói találtak csontokat, illetve egy sisakot, amelyről értesítették a kiskunhalasi múzeumot. 1988-ban a Csap utca 6. sz. alatti ház udvarán meszesgödör ásása során került elő néhány kályhaszem és kerámiatöredék, amelyeket a helyszínre kiszálló H. Tóth Elvira régész (KJM) gyűjtött össze (Ltsz.: 88.16.3-10.). Ettől a lelőhelytől az 1965-ben Kőhegyi Mihály által feltárt temetőrészlet mindössze 350—400 m-re található. Árpád-kori templomot és temetőt jegyzett fel Vorák József a régi szegedi úttól északra (földút), Alsómajortól keletre húzódó dombháton, amelynek pontos meghatározását nehezíti a kézirat nehéz olvashatósága.5 A templom A leletmentés során előkerült a templom félköríves szentélyének északi, valamint déli falszakaszának részlete. Az alapárok az északi falszakasznál -192 cm mélységig, míg a déli résznél -214 cm-re mélyedt le a mai felszíntől. A falak alapozását téglatörmelékből és keményre döngölt fekete földből alakították ki. A templom falát téglából építették, amelynek szélessége az É-i falszakasznál, 77 és 81 cm között váltakozott, míg a D-i falszakasznál 156 cm. Ez utóbbi esetében egy kiszögellés támaszkodik a falhoz, amely talán támpillér nyoma lehet. A templom alaprajzának és építési periódusainak megismeréséhez azonban további ásatásra lenne szükség.
