Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Gallina Zsolt-Molnár István: Középkori templom és sírmező Kunfehértó-Templomhegyen
98 Gallina Zsolt - Molnár István A 43/a. gyermeksírból párta maradványai kerültek elő. 32-36 mm széles szövetre ezüstspirálokat varrtak. Mintája igen egyszerű volt. 3-3 ezüst spirál egymással szögben záródott, ez hatszor megismétlődve farkasfogszerü díszítést alkotott. A párta sűrű szövésű szövetből készült, a végén vastagabb, talán gyapjú fonál fogta hátul össze.6 A párták használatának kezdetét nehéz megmondani. Szabó Kálmán Kecskemét környéki sírok alapján a honfoglalás korában is bizonyítottnak vette használatukat (SZABÓ 1955 123125.). Horváth Béla a veretes, gyöngyös stb. pártákról megállapítja, hogy főleg a 14-15. századtól terjedt el széles körben és a 16-17. századig gyakori a használata (HÓRVÁTH 1970. 163.). A Kunfehértón előkerült fémszálas pártához hasonlóak több helyen is feltárásra kerültek. Bács- Kiskun megyében V. Székely György a nyárlőrinci 16-17. századi temetőben talált fémszálakkal díszített pártamaradványokat (V. SZÉKELY 1986. 85.). Bálint Alajos a kaszaperi középkori temetőben a Hunyadi korra keltezett sírokban talált hasonló pártákat. Az 54., 115., 162., 361. sírok pártáján ezüsthuzalból készült spiráldíszekből 3-4 levelű virágokat alkottak, ezt szövettel bevont gyékénykoszorúra tették (BÁLINT 1933.144.). Ugyanő a nyársapáti temető 44. sírjában talált rozetta alakú mintákat alkotó, fémspirállal díszített pártát, ezek használatát Benkő Elek a 15-16. századra tette (BENKŐ 1980. 338.). Spiráldíszes párták maradványai kerültek elő Fülöpszállásról (SZABÓ 1938. 330. kép), Elefántról (BÁLINT 1938. 145.), Encsencsről, Tiszaörvényről, Mohács-Cselepatakól (HORVÁTH 1970. 162.), Csútról (GEREVICH 1943. 141.), Kaposvár mellől (BÁRDOS 1978. 194,222., BÁRDOS 1987. 17.). A pártás sírt, párhuzamai alapján, nagy valószínűséggel a 15-16. századra keltezhetjük. A 48. sírból egyszerű díszítetlen pántgyűrű került elő (3. kép 7.). Nem alkalmas pontosabb datálásra. A 43. női sírban, a váz mellkasi részén I db ruhakapocs volt, az inget, ruhát kapcsolhatta össze. A korszak temetőinek jellemző leletanyagaként megerősiti, de nem pontosítja az eddig elmondottakat. Hasonló mondható el egy szórványként talált fülesgombról is (3. kép 6.). Megemlithetjük még, hogy a 22. sír koponyáján patinanyomok voltak, ez talán párta használatára utal. Ásatási naplójában Kőhegyi Mihály utal szórványként talált pártához tartozó spirálrugókra is. Az átvételi lista alapján 45 db gyöngyszem volt a 34. női sírban, kérdéses honnan való, mi volt a funkciója, nyaklánc, esetleg párta dísze lehetett-e (3. kép 1.). A 43. sírban, a fej felöli oldalon elhelyezkedő törött vassarlónak rontás- vagy bajelhárító szerepet tulajdoníthatunk. Tulajdonosát védte a rossz erőktől, vagy a közösséget oltalmazta az elhunyt baljós tevékenységétől. Időrend. A templom és a temető viszonya A Duna-Tisza közén korábban igen kevés Árpád-kori-középkori templom volt ismert. Az újabb felszíni és régészeti kutatásokból azonban az derül ki, hogy itt is jóval nagyobb számban ismerünk vagy sejtünk falusi templomot a föld alatt (BICZÓ 1987. 71 -80., GALLINA 1999.83108.). Sok esetben, akárcsak Kunfehértón, segíthet a névadás gyakorlata, ugyanis az esetek döntő többségében valóban középkori templomot rejt a Templomdomb, Templomhegy, Templomhely, Kőhalom, Köveshalom helynév (GALLINA 1999. 83.). A kunfehértói templom első írásos említése 1699-ből, a Pentz-féle összeírásból való. „Itta templomnak néhány falai még láthatók egy dombon. "(NAGY SZEDER 1923. 14., 50.). Halas város határáról készült 1761-es térképen is fel volt tüntetve a fehértói templom helye (NAGY SZEDER 1923. 14.). A 19. században így ír a Templomhegyről Révész György: „...A templom hegybe sok hullák, csontok találtatnak, abba (Aba?) vagy amint kivehető Samu pénze, IV. Béla rézpénze, 1-ső Lajosé, leánya Máriáé, II. Ulászlóé, 1-ső Mátyás ezüstpénze. Délről a szántóföldön 1-ső Mátyás aranya egy drb. találtatott..." (WICKER 1989. 26.). A helyről, Révész kortársa, Pesty Frigyes is említést tett: „Templomhegy. A tátid nyugotra eső domb, melyen
