Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Kustár Rozália-Wicker Erika: Bronzkori halomsíros temető Csólyospálos-Felsőpáloson
76 Kustár Rozália - Wicker Erika Bár hasonló bronzgyöngyöket (96. sír) nem ismerünk, a halomsíros kultúra idején való használatukra a Soltvadkerten talált öntőforma utal.69 Az egyszerű bronz huzaldíszek a halomsíros kultúra temetőiben gyakoriak, mint pl. Tápén,70 ahol a csólyospálosi temetőhöz hasonlóan (III. tábla 3,8, V. tábla 8-10, VI. tábla 8-10) a halottak lábujjait díszítették. Ez az ékszer jellemzően Kárpát-medencei, nyugatabbra, pl. a cseh és osztrák halomsíros lelőhelyeken sokkal ritkábban fordul elő. A BB2/BC fázis után használata ritkul, (a morva területeken pl. el is tűnik a leletanyagból),71 de a Kárpát-medencében később is előfordulnak, pl. a zólyomi (Zvolen-Pusty hrad, SK) „A” bronzdepóban.72 A 92. sírban talált lapos bronzspirál (V. tábla 13.) talán gyűrű vagy tű része volt, mely utóbbi a Tiszafüreden feltárt 102. sír alapján a halott nő haját díszíthette.73 Számtalan analógiája ismert a halomsíros kultúra elterjedési területéről.74 Datálása hasonló, mint az egyszerű bronz spiráloké. A szív alakú csüngő (Herzanhänger) (96. sír V. tábla 14.) V. Furmánek rendszerezése szerint az Obid típusba tartozik.75 Ezek a csüngök leggyakrabban a Tiszamentén fordulnak elő.76 A magyar leletek a korai halomsíros kultúrától datálhatok,77 a szlovákiaiak a középső halomsíros kultúrára jellemzőek (Nővé Kosariská), bár Bukován későhalomsiros közegben is megjelent.78 E csüngőtípus öntőformája a szlovákiai Vysny Kubín lelőhelyen,79 illetve két forma Soltvadkerten került elő.80 A 96. sírban talált szív alakú csüngő párhuzama az Alföldön még Szeged-Röszke, Tápé, Jánoshida-Berek, Kiskundorozsma és Tiszafüred lelőhelyekről ismert.81 A temetkezési szokások A sírok elhelyezkedés A feltárt kb. 1000 m2 nagyságú terület egészén kerültek elő bronzkori sírok. A csontvázas temetkezések nagyobb koncentrációját lehet megfigyelni az ásatás felület északnyugati részén, ahol összesen kilenc sír és az „A” objektum volt. Az urnasírok viszont inkább a terület délkeleti felében voltak. A csontvázas sírok egymáshoz viszonyított távolsága 5 vagy több méter volt, mig az E7 és E9 umasirok távolsága csupán 1 méter. A gazdag E8 sír a 162. számú csontvázas gyereksír közvetlen közelében volt. A bronzkori temető területén történt későbbi bolygatások (szarmata, avar temető, bizonytalan korú településnyomok) elpusztíthatták a sekélyebb urna- sírokat, ezért is meglepő, hogy azon a területen, ahol több umasír került elő, bronzkori csontvázas temetkezéssel alig találkozunk (1. tábla). A kevés csontvázas sír ellenére úgy tűnik, hogy elhelyezkedésük alapján két csoport különíthető el. Az egyik csoportot (I. csoport) a 26,33,38,45, 51. számú sírok és az „A” objektum alkotják. A másik csoport (II. csoport), melybe a 66,96,180. számú sírok sorolhatók, a vizsgált terület szélén figyelhető meg. Hasonló sírcsoportokat különítettek el a tiszafüredi és a tápéi temetőfeltárások során.82 Tiszafüreden egyes sírcsoportok ovális térséget fogtak körbe, és a csoportok közötti távolság 10 és 22 m között volt.83 Csólyospáloson az említett csoportok közötti távolság 15 méter. A régészeti irodalom a temetőn belüli sírcsoportokat általában az egyes családok elkülönített temetkezési helyének tartja.84 A vizsgált temetőben karkötők csupán az I. csoport sírjaiban kerültek elő. A sírok tájolása A csontvázas sírok téglalap alakú sírgödrei északkelet-délnyugati tájolásúak voltak. A 11 darab csontvázas sír közül öt melléklet nélküli sírt csupán ezen tájolás alapján lehet a bronzkorba sorolni. Két sír teljesen üres volt (38 és 45. sír), egyben teljes váz (26. sír), kettőben pedig bolygatott, melléklet nélküli vázcsontok (162,152. sírok) voltak (II: 3, III: 1-2,4-5). A vázak hosszát a bolygatás miatt nem sikerült minden esetben dokumentálni. A 33,51,66. sírokban a halott hanyatt, nyújtott lábakkal, mig a 26. sírban jobb oldalán, zsugorított pozícióban
