Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Művészet - Murádin Jenő: Thorma János és az 1932-es kolozsvári kiállítás. A Károli Gáspár Társaság művészeti tárlata 1932 karácsonyán
Thorma János és az 1932-es kolozsvári kiállítás 433 ható női képmás, Thorma líraian szép kései alkotásainak darabja.11 A kritikai beszámolók tájképeinek akvarellszerű frisseségét, impresszionisztikus hatását emelik ki. Személyesen Thorma nem vett részt a kiállításon, de értesült mindenről; egykori tanítványa, D. Berde Amália a kritikai reflexiókat is egybegyüjtötte számára. Thormának hozzá intézett válaszlevele maradt meg, mely érdekes információkat hordoz. „Kiváncsi vagyok reá - írja hogy az egész tárlat milyen benyomást keltett? Szentimrei nagyon szimpatikusán írt róla12, de nem hiszem, hogy a nagyközönség úgy meglátott volna bennünket képeinken keresztül. Az általam kiállított tájképet és a két fejet leginkább tartom az én művészetem kifejezőinek, a maguk sallang nélküli egyszerűségűkben. Sajnálom, hogy nem ismerem a termet és a világítást, mert csak ez esetben tudnék megfelelő képeket küldeni, ha még egyszer ilyen kiállítást rendeznének. Félek azonban, hogy ez a kiállítás is, mint manapság sok más, kevés sikert, de sok gondot és kiadást okozott rendezőinek. Kérem, azért, bizalmasan értesítsen engem afelől, hogy nem terheltem-e meg túlságosan ezzel a sok képpel és szállítási költségeivel a Károli Gáspár Társaság pénztárát? Ez esetben én kötelességemnek tartom, szívesen megtérítem az általam okozott kiadásokat, mert tudom, hogy ők nem is gondolták előre, milyen költséges egy ilyen kiállítás rendezése.”13 A nagybányai művek hangsúlyos jelenlétét erősítette T. Rátz Péter részvétele a tárlaton. A kolónia úgynevezett második nemzedékéhez - a szabadiskolában tanult festők csoportjához - tartozó művész a katalógus szerint tíz, más helyütt említve14 tizennégy festményével mutatkozott be. Ő sem ismeretlen ember már Kolozsváron, Thormával együtt jelen volt az említett tárlatokon, és rajzaival jelent meg Tabéry Gézának Nagybányát bemutató hosszabb írása az Erdélyi Helikonban.15 Most is a rá annyira jellemző „felhős tájaiból” küldött be16; Kós Károly a kisméretű Viharts Nyári délután című festményeit méltatta. Nagybányai urbánus tájrészletei mellett mozgalmas vásártéri képeiből is bemutatott. Dóczyné Berde Amália abban az évben még Nagyenyedről címezve juttatta el képeit a kiállításra. Festészete már elszakadt a nagybányai miliőtől, a kolóniától, ahol több éven át tanult és dolgozott. Témái már mások. A szelíd, meleg Maros menti táj, a Torockó felé eső Kőköz, az Erdélyi Szigethegység déli nyúlványai. Hat olajfestménye közül Kós és más méltatói is a Hajnal a havason című képét emelik ki. Ugyanez a vidék jelenik meg, csak már mélyebben a havasok világából Gruzda János festményein. Mint Segantini az Alpokban, felköltözött ő is a hegyek közé, és zalatnai parókiájából indult festőútjaira. Teológiai képzettséggel és a pesti képzőművészeti főiskolán végzett tanulmányok után vállalta ezt a kettős pályát és hivatást. Képeit már sokan ismerték Kolozsváron, három egyéni kiállítását (1924,1926, 1927) éppen a kolozsvári teológián mutatta be.17 A KGIT tárlatára beküldött festményei között, mint egész képtermésében, a téli tájak vannak abszolút többségben. Zalatnai és Zalatna környéki, Ompoly menti tájak sorakoztak egymás mellett a falakon. A kiállítás fontos és számon tartott hozadéka, hogy a megnyilatkozás első lehetőségét biztosította Gy. Szabó Béla számára. Mindaddig egy műszaki pályán dolgozó fiatalember magányügye volt, hogy szabad idejében rajzolt, és hogy a művészetet többre becsülte a mérnöki diplománál. Pályakezdésének meghatározó mozzanatáról az erdélyi fametszés mestere szívesen beszélt a későbbiek során is. A véletlen hozta úgy, hogy egy kis rögtönzött rajzát mérnök- felettese, Rohonyi Vilmos, meglátta és Kós Károlynak megmutatta. Kós kiváncsi volt a többi rajzára is, s mivel akkoriban szervezték a Károli Gáspár Társaság tárlatát, őt is felkérték a részvételre. A kiállításról írt Erdélyi Helikon-beli kritikájában Kós már ígéretes tehetségként mutatja be. „Szabó Béla (civilben mint gépészmérnök, gyárban dolgozik most - még) egy sorozat grafikáját állította ki. Szénrajzokat és pasztellt. Embereket meglátó és ábrázolni tudó szeme és keze van.”18 A nagyváradi Erdélyi Lapokban Kéki Béla a KGIT tárlatának egyik eseményének mondja Gy. Szabó Béla felfedezését. „Gyárak környékére, kültelki sikátorokba visz el - írja
