Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Régészet - Csekő Andrea-Cséki Andrea-Sánta Gábor: A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón
HALASI MÚZEUM 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára 41 A halomsíros kultúra leletei Kunfehértón Csekő Andrea - Cséki Andrea - Sánta Gábor Bács-Kiskun megyében a kiskunhalasi járásban Kiskunhalas és Jánoshalma közt található Kunfehértó községe, mely 1952-ben vált önálló közigazgatási egységgé. A falu nevét adó tó körül mára kiépített üdülőtelep alakult ki. A megye déli része régészetileg kevésbé ismert, a tudományos és régészeti kutatást a Kiskunhalason dolgozó Nagy Szeder István (NAGY 1921) és Révész György után Trillsam Márton folytatta az 1950-es évektől. Terepbejárásai során folyamatosan kirajzolódott előtte a falu őstörténete, észrevételeit, a Jánoshalma és Kunfehértó környékén talált leletek egy részét a Kunfehértói Kalauz 1991, 1992-ben megjelent számaiban publikálta ismeretterjesztő jelleggel (KALAUZ). Gyűjteményét pedig addigi lakhelyén, Jánoshalmán helyezte el. Bár Trillsam Márton 1965-ben átköltözött Kunfehértóra a gyűjtemény azóta is a fenti városban található. Trillsam Márton után több régész is kutatott Kunfehértó területén: 1955-ben Zalotay Elemér, Kishalom nevezetű területen XI. századi és középkori leleteket, Pömyehalmon Árpád-kori telepet és temetőt valamint XII-XV. századi éremlelet és templomromot talált. A Templomhegyen ugyanekkor templommaradvány, érmék és sírok kerültek elő (XI-XIII. század).1 Ugyanezen a lelőhelyen a templom és temetőjének feltárását 1962-1963-ban Kőhegyi Mihály folytatta, majd 1964-ben uő. avar és bronzkori sírokat tárt fel a Fűrésztelepen (Gatter); Biczó Piroska a Kovács-tanyán végzett leletmentést 1975-ben, ahol bronzkori, Árpádkori telepet és szarmata temetőt talált. Wicker Erika a ma már nyugdíjas tanítóval együtt a kunfehértói határ régészeti lelőhelyeit gyűjtötte össze. 1992-ben ismeretterjesztő céllal jelent meg egy összefoglaló munka Trillsam Márton és Burai István írásai alapján, amely a bronzkortól a XX. századig tekintette át a község múltját (H. TÓTH 1990, WICKER-TRILLSAM 1992, KOVÁCS 1992, PARÁDI 1990). A településről szóló régészeti, történeti Írások közül a legfrissebbként meg kell említeni a Kiskunhalas története I. című könyvben megjelent lelőhelykatasztert és tanulmányokat, melyek a történeti Kiskunhalas határában lévő régészeti lelőhelyeket veszi sorra. Ebben a 229 lelőhelyet számláló összefoglalóban a Fehértóra vonatkozó adatok a 193-229 szám alatt találhatók (Ö. KOVÁCS-SZAKÁL 2000). Jelen cikkben a Jánoshalmán elhelyezett2 régészeti gyűjtemény Kunfehértóra vonatkozó anyagának késő bronzkori részét ismertetjük. Trillsam Márton által összegyűjtött régészeti anyag leltárba vételét 2004 februárjában kezdtük el. A 7007 darabból álló gyűjtemény jelentős részét a kunfehértói leletanyag tette ki (4260 db). A 18 lelőhely közül 4 bronzkori, ezek valószínűleg telepek voltak. A lelőhelyek nagy része nem szakemberek által végzett terepbejárások során kerültek elő, hitelesítésük a mai napig nem történt meg, hiányára Wicker Erika is többször felhívta a kutatók figyelmét (WICKER-TRILLSAM 1992, 32-46, Ö. KOVÁCS-SZAKÁL 2000, 56, 71, 107). A fenti lelőhelyek közül a Templomdomb (Két-rét)3 anyagát emeljük ki, mivel a gyűjtemény anyagának nagyobb részét a halomsíros kultúra népe hagyta hátra. A bemutatott leletanyag leírás Urnák 2004.57.5. Narancsos színű, kézzel formált, homokkal és zúzott kerámiával soványított, közepesen kiégetett, felfényezett urna oldaltöredéke. A töredék külső oldalán sraffozással kitől-
