Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Néprajz - Fehér Zoltán: Annak a kincsnek valami jele van. A szanki és móricgáti kincsszerzés hiedelemkör elemzése
Annak a kincsnek valami jele van 407 Adattár Hiedelemközlés 1. Annak a kincsnek valami jele van. Olyan jellel kell kivenni. Olyan helyen feküdt egy ember, ahun pénz vót (elásva). Föllobbant és tiszta ősz lett. (M. F. Z.- B.P.) 2. Az arany tüzet vet ki a fődbül. Lefeküdt a pásztorember, és kitolódott a láng, és ameddig érte a haját, szemöldökét, ott megszőkült egytincs. (M. F. Z.-Cs. S-né) 3. Mondták, hogy elásták az aranyat, és bizonyos időnként föllángolt. És boldog volt, aki megláthatta. Az ásta, kereste az aranyat, és rendszerint nem talált ott semmit. (Sz. F. Z.- H. M.) 4. Tűz csapódott ki onnan, ahun az arany vót. Van ott a kincsen olyan tükör (M. F.Z. A. I.) 5. Ha fölcsapott a piros láng, azt mondták, ott arany van. Az tisztíjja magát. Nem minden évbe látták... A temető körül vót. (M. F. Z. - K. T. Gné) 6. A temetőnél ásták, mer azt mondták, hogy vasteknő- be arany van. Lángot vetett föl. (M. F. Z. - G. M.) 7. A temetőnél arany van abba a mocsárba. Az minden hét évbe megjátssza magát. Láng csap föl. (M. F. Z. - Cs. Iné) 8. Az arany hétévenként föllángol háromszor egymás után. A temetőbe is vót, láttam is. (M. F. Z. - L. T.) 9. Amikor az arany tüzet vet (hétévenként), és aki látja, a hajába kap, a haja arannyé válik. (Sz. J. Á. - M. I.) 10. Másik változat. Ahány szál haját megfogja, annyi arany fölül marad a földön, de a haja fehérré válik (Sz. J.Á.-M.I.) 11. Föllobbánt a láng éjjel. Ott pénz van elásva, azt mondják. Ha valaki meglátja, kapjon ahajába, fönnmarad a pénz, ki lehet venni. Utána megin hét évre lobban föl. (M. F. Z. - Cs. Jné) 12. A kincs minden hét évbe íőllángolt. (M. F. Z. - Cs. Gyné) 13. Ahol a pénz el van ásva, arany, ott a tűz felvágódik, mint amikor villámlik. S az arany tisztíjja magát. Hétévente egyszer. Aki azt meglátta, az ásta, véste. (M. F.Z. - Sz. Fné) Elménymonda, hicdelemelbeszéiés 14. Gyerekkorába az apja elküldte a lovakért (az adatközlőt), de nem találta. Az apja elküldte a temetőbe, hogy biztosan ott vannak a lovak. Ott meg is találta. Másik alkalommal is ott kereste a lovakat, mezőben észrevette, hogy előtte egy ideig egy helyen körbe- körbe kék láng jádzott... Később mondta az apja: Mért nem vettél ott ki a földből egy kis hancsíkot, hogy megjegyezted volna. Ottpénz vanelásva. (Sz. J. Á. - B. J.) 15. Ez puszta vót. Vaiga Mihály arra lakott. Nagyon mezős táj vót. A lovakat kivezettük a pusztára, nagy gönci békót tettünk rá. Esős idő van. A tőtésen sok fűzfa vót. Szép idő van, de sötét. Lazázik az eső. Nem lelem a lovakat. Apám mondja: Eredj a temetőbe, bementek legelni. Ne félj semmitől se! Fekszik a Büszke, a Bársony ott áll. Emelem a farkát. Nagy burgying vót. A fűbe valami tűz nagy kék lánggal szaladgál.. Azt mondja apám: Ha lett vóna nálad bicska, vetettél vóna oda egy hancsíkot.. Nem lehetett kivenni, mer nem tudták, hogy mivel van éltévé: imával-e, káromkodással-e. Azt mondták, lefelé halad. Nem igaz az! Átokkal van éltévé. (M. F. Z. - B. J.) 16. Az megtörtént az én nagyszüleimnek a családi állapotába. Két dűlőbe vót a főd ... Oszt azon vót egy nagy part. Oszt akkor aztat szántották, vetötték. Akkor aztán, mikor az a nagybátyám szántott, mikor ment a ló föl a partra az ékévé, akkó leszakadt abba a partba, úgy hogy a lova eltűnt. Hát mit csináltak? Hát akkor azt mondták: Hát itt pénz van. Elkezdték ásni a partot. Oszt akkor talátak olyansok-sok olyan ilyesmi olyan rézcsövet. Nem cső vót az, hanem olyan vesszőféle, de ilyen únyi vastagok vótak. Meg puskák, meg ló meg mindent talátak ottan a partba, de nagyon jó köllött ám gondókozni, hogy semmi rosszat nem szabad gondóni vagy mondani, hogy a pénz meglegyen, mer hogyha odaérnek a pénzhő, akkó elmén a pénz. Elmén előlük, hogyha káromkodnak vagy valami rosszat gond gondónak. (Mikor kellett kivenni?) Úgy gondolom, hogy este. (Sz. F. Z. - G. J.) 17. Szántottak. Megakadt az eke. Pince vót. Faragott köveket talátak. Itt is van belűlük egypár a tanyába. (M. F.Z.-Be.J.) 18. Ferencszálláson laktunk. Vót ott egy nagy halom. Ott is az emberek hozzáfogtak, hogy kiássák. Ott valami fölcsillant. De hogy hogy végződött...? Pedig irgalmatlan nagy összefogással vótak. Valami háborúkor odahordták össze a halottakat. (M.F.Z. -R. Iné) 19. A régi református temető mellett... az én apám ide- jibe, harminc-negyven éves lehetett, látták, hogy a temető mellett van egy lapos. Háromszor négyszer fellobban a tűz. Azt mondták, hogy ott egybaromvá- lyú arany van elásva. Betyárom ásták el. Elkezdtek ásni az apám a sógoraival, de a világon semmit se találtak. (M.F.Z.-Cs.B.) 20. A móricgáti református temetőnél vót egybaromkút. A törökök idejibe az ittvalósi magyarok beledobálták a baromkútba a református harangot.. Meg is taláták később, de nem bírták kivenni. Egy baromvályú arany is vót ott, de nem tudták kivenni. (M. F. Z. D.P.) 21. Gyütt az apámhóa sógora. Hájjá, sógor, megijedtem, mer háromszor a temető mellett fellángolt a tűz. Hallottam, hogy a betyárok oda elástak aranyat, és minden hét évben tisztítja magát. (m. F. Z. - Cs. B.) 22. Mink is ástunk a bugaci erdőbe egy galagonyabokor aljába, de nem találtunk semmit. Egy nagy fára rá vót egy kéz vésve, a mutatott oda, de valaki más kivette. (M.F.Z.-B.J.) Hiedelemmonda 23. Baginaka kutyája kinn a pusztán fiadzottmeg. Oda hordta neki a gazda az ennivalót. Amint egyszer megnézte a kutyakölyköket, látta, hogy egy csomó
