Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Novok Rostás László: Mélykút II. világháborús áldozatai
Mélykút II. világháborús áldozatai 369 Sem a rendelkezésünkre álló írásos anyagok, sem a helyiek emlékezete nem ad választ arra, hogy mi is volt igazában a kivégzettek „bűne”. Talán az a legbiztosabb, hogy katona- szökevényekké váltak, hazavágytak. Elfogták őket ... Ellenállást nem tanúsítottak, fegyvert nem használtak. Átadták magukat sorsuknak. Sorsuk beteljesedett. Kivégzésük kegyetlenségére a végrehajtás módja utal. Közülük hárommal koponyalövés, a többi hárommal tarkó-, mellkas-, ill. haslövés végzett. Tragikus sorsuk 1944. október 11-én reggel 6-7 óra között ért véget. A háborús országok mindegyikében működött hasonló feladatokat ellátó fegyveres testület. A Szovjetuniónak is volt ilyen szervezete. Sztálin személyesen adott utasítást működtetésére. Hírhedt 227. sz. parancsát így fogalmazta meg: „Egy lépést sem hátrálni!” (Sztálingrádnál ez így hangzott: „A Volgán túl nincs számunkra hely!”) E parancs értelmében a szovjet védők arcvonala mögött fel is állítják a záróosztagokat. Ezek a záróosztagok ott, a helyszinen fel is koncolták mindazokat, akik hátrálni próbáltak vagy csupán új, az előbbinél jobb álláshelyet kerestek maguknak. Több millió (!) katonája pusztult el így a háború során a SZU-nak. A magyar tábori csendőrség által a mélykúti határban kivégzetteket a Szalmázóhegy dűlő 2438/11. sz. parcellájában temették el egyéni sírban ideiglenesen. Exhumálásukra 1945. május 2-án került sor. Ekkor kaptak végleges nyughelyei a Pesti temetőben. Sírjukra a kegyelet virágai mellé egyszer egy keresztet is elhelyezhetnénk. Az idegen jelkép kegyeletsértő, nem illik az emléktáblára. Az „elrendelt kiürítésről” röviden csak annyit: a front közeledtével egyre nagyobb félelmet élt át a lakosság. Jöttek a szörnyűségekről szóló hírek. Mit is tehetünk? Ki tudott akkor, abban a vészhelyzetben helyesen dönteni? (A kérdésben a válasz is benne van.) A lakosság által megválsztott helyi elöljáróság (amelyre semmiképpen sem lehet a „fasiszta” jelzőt ráakasztani) kidoboltatta ugyan határozatát a menekülésről, a község kiürítéséről, de kötelező érvényűvé ezt nem tette, nem is tehette. A lakosság sem akarta elhagyni faluját. Csendben várta az elkerülhetetlent. Azok a kevesek, akik mégis menekültek, rövidesen vissza is tértek. Távozásukat mindannyian meg is bánták. Megjegyzés: Az emléktáblán olvasható szöveg tárgyi és szemléleti hibáit a tényszerűség érdekében hibátlan emlékeztetőre kellene kicserélni. Katonasorsok - katonasírok 2. Mélykút nagyközség elöljáróságának 1575/1948. sz. kimutatása leírja a kivégzés következtében elhalálozott 6 erdélyi származású munkaszolgálatos katona személyi adatait, sorsát. E tények közlését kiegészíti „idegen katonai személyekről” szóló rövid információs szöveggel az alábbiak szerint (eredeti megfogalmazással, helyesírással): „Külföldiek. Községünk 6. A katonasír. Novák László Miklós felvétele
