Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)

Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között

284 Végső István támadást kellett átvészelnie. Július 10-én Kossow-nál voltak a zászlóalj állásai. Azonban az igen erős szovjet páncélos támadás áttörte a német 129. hadosztály vonalát, és bekerítés veszélyétől tartva Bresztovszky alezredes visszavonulást rendelet el a Kossow környéki magaslatokra. A szovjetek azonban tovább szorították őket nyugat felé. így a 15. kp. zlj. Jasiloda mögé kezdte meg a visszavonulást. A mocsaras területennágyon nehéz volt a dolguk a katonáknak. A rossz utakon elakadtak a járművek. Ezt kihasználva a partizánok rajtaütéseikkel nehezítették a hadmozdulatot.171 Július 13-án a 3. huszárezred sávjában több szovjet betörés katasztrófával fenyegetett. A réseket nem tudták megerősíteni, így ellentámadásra szánta el magát a lovashad­osztály vezetése. A 15. kp. zlj-t utasították, hogy kezdje meg a szovjet erők visszaszorítását. A kerékpárosok ellenállhatatlanul törtek előre, kézigránáttal és szuronyrohamukkal vis­szaszorították az ellenséget. Csupán akkor kellett felhagyniuk az akcióval, amikor a szovjetek, a páncélos erőket is bevetették ellenük.172 A melniki műút mellett vették fel a védőállásokat. A harcok végére az alakulat műszaki veszteségei igen súlyosak voltak. Gépjármüvei szinte mind megsemmisültek, és elvesztette 3 darab 10,5 mm-es könnyű tarackját is. A harcokból azonban nem vonták ki, sőt újra bevetették.173 1944. július 15-én végül a teljes 1. lovashadosztályt kivonták a „tűzvonalból”. A magyar egységek Bialowiecz és Puszcza környéki erdőségekben kaptak némi pihenőt. Itt annyi ideje volt a seregtest alakulatainak, hogy rendezzék soraikat és felmérjék veszteségeiket. A legsúlyo­sabb károsodást a 15. kp. zlj. szenvedte el. Szinte teljesen használható fegyver nélkül maradt. A június 15-ei harcok végére az egész zászlóaljnak összesen 18 golyószórója, 2-2 géppuskája és gránátvetője maradt. Elveszítette a teljes Nimród páncélvadász századát és végül utolsó még megmaradt 10,5 mm-es könnyű tarack ütegét is .174 A csapatok a végtelenségig ki voltak merül­ve. Olyan feladatokat osztottak rájuk, amikre sem műszakilag sem embererőben nem lettek előzetesen felkészítve. Július közepétől újra bevetett lovashadosztály elkeseredett harcokba bocsátkozott a breszt- litovszki-siedlicei vonalon és Pinszktől északnyugatra a szovjetekkel. Július 18-ától megérkez­tek végre a német fegyverutánpótlások. Kiemelten két alakulat részesült ezekből: a 2. huszárez­red és a 15. kp. zlj. főként német automata karabélyokat, könnyű és nehéz villámgéppuskákat és páncélöklöket kaptak. Ezzel gyakorlatilag elmondható, hogy a kerékpáros egység a világ akkori egyik legmodernebb kézifegyvereivel indulhatott újra harcokba. Talán ennek is köszönhető, hogy a túlerőben lévő szovjet csapatokat fel tudta tartoztatni Sziedlice-től északra fekvő vasútvonal mentén. Igaz, ismét nagy veszteségeket szenvedett. Viszont ezzel a hősies védekező harcával sikerült megakadályoznia, igaz csak rövid időre, hogy a szovjetek a hadosztály hátába kerüljenek. A halogató harcoknak köszönhetően a bekerítés nem járt sikerrel, de ismét visszavonulásra kényszerült a magyar seregtest.175 Valószínűleg ezekben a napokban szerzett súlyos sérüléseket Bresztovszky Erik alezredes, így őt hazaszállí­tották kórházi kezelésre. Helyettese, Hollósy Sándor százados vette át a zászlóalj parancsnoksá­gát. Az ő helyettese Holló Miklós százados lett.176 Bresztovszky alezredes augusztus eleji üzenetéből, amit Kiskunhalasnak küldött tudható, hogy az idáig 15 hősi halottat,177 4 eltűntet és 21 sebesültet tudhatott magáénak a zászlóalj.178 1944. augusztus elejétől a visszaszorított német és magyar csapatok Varsó körül voltak kénytelenek védekezésre berendezkedni. A magyar alakulatok itt is hősiesen helytálltak, de veszteségeik már pótolhatatlanokká kezdtek válni. Ezért egyre többször merült fel végleges kivonásuk a harcokból. Szeptembertől a Varsó környéki harcokból végül is fokozatosan hátra­vonták őket. A védekezésben tanúsított magatartásuk elismeréseképpen Horthy Miklós kor­mányzó minden alakulat részére lehetővé tette, hogy a magyar hadtörténelemben kiváltságnak és nagy megtiszteltetésnek számító „huszár” jelzőt felvegye a neve mellé.179 A Varsó környéki harcokban való fontos szerepét mi sem bizonyítja jobban a kerék­párosoknak, mint Ibrányi Mihály vezérőrnagy dicsérete: „A 15. kerékpáros zászlóalj és a 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom