Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
282 Végső István géppuskával kellett rendelkeznie. Gépvontatású könnyű tarackos ütege 4 darab 10,5 mm üteggel volt felszerelve. Páncélvadász százada 6 darab Nimród páncélvadász harcjármű és 40 mines légvédelmi gépágyúból állt. Árkász egységei Szegeden voltak elhelyezve.161 Az igen jól felszerelt 1. huszárhadosztály harcbavetését maga Horthy Miklós kormányzó és a magyar katonai vezetés teljes mértékben elutasította, és elvetette, amikor ennek kapcsán a németek egyre erőszakosabb követelésekkel álltak elő. A fordulat végül aztán a német megszállás után mégis csak bekövetkezett. A huszárhadosztály bevetése a keleti fronton politikai kérdéssé vált. Nem lehetett elhárítani. A német és a magyar katonai vezetők 1944. június 6-ai klessheim-i tárgyalásaik után a hazai vezérkar és Horthy fejet hajtott. A seregtest parancsnoka Vattay Antal altábornagy irányította az alakulatok kiszállítását 1944. június 11. és21-e között. A 15. kp. zlj-tkétnap alatt,június 11-én és 12-én vitték ki a vonatok Kiskunhalasról a gyülekezőhelyre.162 A csapatok a német Közép Hadseregcsoport 1200 km- s arcvonalának délnyugati része mögé kerültek. Június 28-ig a német 2. hadsereg kötelékéhez tartoztak. A 15. kp. zlj. a 203. német hadosztály alárendeltségébe került.163 Az 1. lovashadosztály Luniniec körzetében és a Pripjaty mocsarak vidékén kellett megszálló feladatok keretében kiiktatniuk a több mint 10-13 ezernyi, főként lengyelekből 164 és fehéroroszokból álló partizáncsoportokat.165 Ezekkel a félkatonai csapatokkal igen csak meggyűlt a bajuk a magyaroknak. Állandó rajtaütések és robbantások, és ami a legtöbb kárt okozta, az elaknásítások voltak a partizánok legfőbb fegyverei. Utóbbi miatt esett el kezdetben a legtöbb magyar katona. Kupa Antal visszaemlékezése szerint a kerékpáros zászlóalj több katonája és tisztje is ennek következtében halt meg. Erről tanúskodik a HM Központi Irattárának veszteség listája is, amelyet a 15. kp. zlj-ról készített. Ennek alapján tudható, hogy 1944. június 21 és szeptember 12-e között mintegy 23 személy vesztette el aknarobbanás miatt az életét. Köztük néhány főtiszt és tiszt is 1944. július 7-én éri a legnagyobb csapás ebből a szempontból a zászlóaljat. Schell Zoltán visszaemlékezései alapján úgy tudjuk, hogy ebben a végzetes szerencsétlenségben négy tiszt veszítette az életét.166 Eddigi kutatásaink alapján két név ismert ezek közül: vitéz Sepsy Pál és Fonyódi Gyula főhadnagyoké.167 Utóbbi két személy mellett ekkor, Kupa Antal visszaemlékezése szerint több tiszt is megsérült, vagy meghalt, köztük: Sepsy Dezső, Fodor Pál és Hajpál Bertalan. Állítólag gépkocsijuk aknára futott. Egy hétre rá július 14-én egy gránát miatt egy újabb főtiszt, Páldi Géza százados is meghalt. A szörnyű és kemény körülményekről igy számolt be egy egykori kerékpáros katona: „az ún. Pripjat mocsarakban vetettek be a partizánok ellen. Európai szemmel rettenetes körülmények közé kerültünk. Európai értelemben nem voltak utak, inkább csak ösvények, de gépjármüvei vagy fogatolt járművekkel nem lehetett közlekedni, mert belesüllyedtek a mocsárba. Ezért aztán gerendákra pallókat szegeztek s csak ezeken lehetett közlekedni, de külön kitérőket is kellett építeni és ez rettenetes sok bajjal járt. Az egész vidéketfák, bokrok és mocsár borította. A partizánok pedig állandóan támadták a közlekedőket és aláaknázták a palló utakat és amikor felrobbant az akna és megállt a konvoj, a fák közül azonnal tüzet nyitottak és összetorlódott járművekre. A partizánokat pedig nem lehetett elfogni, mert az erdőben vagy elinaltak, vagy belebújtak a mocsárba. ”168 Az arcvonalon a szovjet csapatok egyre jobban visszaszorították a német hadsereget. 1944. június 22-én Bobrujszknál történt szovjet páncélos áttörés pedig valóságos veszedelmet jelentett a harckocsik ellen gyakorlatilag védtelen lovashadosztályra. Ezért megkezdték a seregtest észak felé való kivonását ebből a körzetből. Viszont a 15. kp. zlj. ezzel szemben nem a zömmel tartott, hanem belépett a német XXIII. Hadtest védőkörzetébe .169 Június 27-én a német 7. hadosztály tartaléka lett Radcik és Rukca körzetében.170 így elkerülték az 1. lovashadosztály egyik legnagyobb véráldozatokat követelő csatáját, a kleck-i áttörést, melyben az ott lévő egységek pótolhatatlan veszteségeket szenvedtek. Ám, miután 15. kp. zlj. visszatért az 1. lovashadosztály kötelékébe, máris egy igen súlyos harckocsi
