Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
276 Végső István Palánka térségében volt. A dunai átkelés komppal április 16-án Palánkánál volt. Ám az előnyomulást a szerbiai Sid településnél megállították, mivel 1941. április 17-én a jugoszlá- vok letették a fegyvert. így a délvidéki hadművelet a 15. kp. zlj-nak eddig tartott.116 Ezután a magyar haderő egységeinek egy részét körzetenként megszálló feladatokra osztották. A 15. kp. zlj. is új állomáshelyet kapott. Újvidéken az ún. '48-as laktanyába helyezték el őket a Temerini úton.117 Itt voltak majd egy évig elszállásolva, de itteni tevékenységükről keveset tudunk. Nincsenek pontos forrásaink arra nézve, hogy az 1942. januári vérengzésekben részt vettek-e. Viszont figyelembe véve azt, hogy minden katonai és rendvédelmi alakulat része volt a razziának, azt kell feltételeznünk, hogy szerepük lehetett az újvidéki mészárlásokban.118 Ezalatt Kiskunhalason 1943 elejéig egy pótzászlóalj állomásozott a laktanyában. A források hiánya miatt nem tudni, hogy a parancsnokság is teljesen át lett-e helyezve Újvi- 21. Kerékpáros zászlóalj emblémája dékre vagy sem. A 15. kp. pótzászlóaljnak is papírra nyomva. TJM 2004.51.1. igen fontos feladata volt, hisz itt intézték a sorozást és a bevonulást. Ám mielőtt újból harcba vetették volna őket, egy általában nem igazán a katonaság feladatköréhez illő megbízást kaptak. A magyar kormányzat a hadműveletek végeztével a visszatért területen katonai közigazgatást vezetett be. Ennek során megkezdte a Vajdaságba 1918. október 31-e után betelepített szerb lakosság internálását. A megüresedett területekre bukovinai székelyeket hívott, és az ő számukra kívánt létesíteni itt településeket. A néhány ezernyi, főként nagyon szegény székelyek viszont nem tudtak egyedül, a semmiből lakóhelyet, gazdaságot teremteni.119 Ráadásul többségük ruházatban, anyagiakban és mezőgazdasági eszközökben is teljesen nincstelen volt.120 A kiskunhalasi képviselőtestület a kezdet kezdetétől támogatta a kerékpáros zászlóalj katonáinak ezen irányú tevékenységét: ,Jkülön meg kell emlékeznem a Tekintetes Képviselőtestület előtt arról a szép szociális munkáról, amelyet a kerékpáros zászlóalj vállalt magára akkor midőn feladatul kapta, hogy a szerb telepesek által elhagyott Mária majorban telepített székely testvéreinknek az új otthon felépítésében és a beszállásolásban segítségére legyenek."™ Ezeknek az embereknek segített a kerékpáros zászlóalj egy része 1941 nyarán. A zászlóalj több kisebb-nagyobb „telep” kialakításában vett részt, de legtovább a Stepanovicevo község körüli munkálatokban segédkezett. A később I lorthyvárnak elnevezett helységbe 1941-ben főként Hadikfalváról telepitettek be székely családokat.122 Az igen szomorú helyzetet ezeken a telepeken nagyon jól mutatja be az a levél, amit Bresztovszky alezredes írt Kathona polgármesternek: „A teljesen felfordult, kifosztott, részben felégetett településeket Dálnoki Veres Lajos tábornok Úr a megszálló csapatok között felosztotta, hogy az új honfoglalás nehéz munkájában hathatósan közreműködjenek. Nekünk is jutott,, testvértelep’’. Kora hajnaltól késő estig dolgoznak kunjaink és testvéri szeretettel támogatják a jövevényeket. A romokon új élet fakad. A halasi kerékpárosok a székely telepesekkel vállvetve szántanak, vetnek, házat, kutat építenek, utat javítanak. Azonban a munkáskéz egymaga nem elég, és éppen ezért fordulok
