Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
270 Végső István Ung völgyébe Uzsok felé. ”87 Ezt a körülbelül 85-90 km-es utat egy hét leforgása alatt tették meg. Legalábbis a felsőbb parancsnokságok helyzet- jelentései szerint a 15. kerékpáros zászlóalj március 23. 8 óra 10 perckor már az Ung völgyében, Lakárd környékén állomásozott.88 Itt lefegyverezte a lakárdi és a bezöi csehszlovák csendőröket, és a Halaspatak és Sárosmező közti szakaszt szállta meg és tartotta ellenőrzése alatt.89 A következő küldetésük Mándokról kiindulva Csapon keresztül indult. Munkács felé vették útjukat, majd élesen visszakanyarodtak nyugat felé. Csap felett északi irányban Ungvár felé indultak, de a város alatt dél-nyugati irányba fordultak. Itt (Ung)Tamóc települést érintve érkeztek Sislóczra. Harmadik útjuk kiindulási helyét adatok hiányában nem lehet pontosan megállapítani. De minden valószínűség szerint Sislóczról vonultak észak-nyugati irányba, ahol több kisebb települést megszálltak. Legalábbis a felsőbb parancsnokságok helyzetjelentései szerint a 15. kerékpáros zászlóalj március 23. 8 óra 10 perckor már az Ung völgyében, Lakárd környékén állomásozott.90 Itt lefegyverezte a lakárdi és a bezői csehszlovák csendőröket, és a Halas-patak és Sárosmező közti szakaszt szállta meg és tartotta ellenőrzése alatt.91 Bár veszteségeket egyelőre nem szenvedtek, de mégis súlyos harcokat kellett megvívniuk az ellenállókkal szemben. A Szics gárdistái állandó veszélyt jelentettek számukra. S hamarosan ez a veszély tragédiává is vált. Rendeltetésük alapján több helységet érintve kellett megszálló feladatokat ellátniuk. Érintették, megszállták, és letáboroztak többek között a következő településeken: Zahar, Bező, Tasolya, Szenteske, Sárosremete, Sáros, Bunkóé, Alsó- és Felsőhalas, Szobránc, Dióska, Poroszló, Kereszt, Jenke és Alsónémeti. Ennek az útnak komolyságát jelzi, hogy Zahar községben Oszlányinak kellett személyesen lefegyvereznie a helyi csendőrséget.92 A harmadik út baljóslatú jelének is tekinthető, hogy az előrenyomulás második napján megtörtént az első komoly sérülés, amelyet Czobor Károly hadnagy szenvedett ©1. Ám a következő napokban már sokkal súlyosabb csapások érik a csapatot. S a harmadik napon az addig igen reményteljes és dicsőséges menetelés tragédiába torkollott. Minden valószínűség szerint a zászlóalj parancsnokság az addig szinte semmi ellenállást nem mutató ellenséget már-már lebecsülve, rosszul mérte fel helyzetét a térségben. Aminek következményeként, már a második világháború kitörése előtt gyászba borult a kerékpáros egység és Kiskunhalas városa. Az ország gyarapítás első halasi hősi halottja Zilah István önkéntes tizedes volt. 1939 március 28-án az igen jól kiképzett, de fiatal katona 12 fős egységével azt a feladatot kapta, hogy a Szobránctól délkeletre fekvő Bunkóé nevű kis települést vegye ellenőrzése alá, és védje meg a partizántevékenységtől. A Halasi Hírlap a következőképpen tudósította az eseményeket a lakosság számára: „ Zilah István maroknyi csapatát két szakasz ellenség, hatszoros túlerő támadta meg a falu szélén. A kerékpáros raj, melynek tagjai majdnem mind halasiak volt, vitézül harcolt a sokszoros túlerővel szemben, s ebben a harcban elöl járt Zilah István, rajparancsnok. Mikor az ellenséges túlerő a hősiesen küzdő raj tüzétől alaposan megtizedelve 15. Parancsnoki Ansaldo könnyű harckocsit szállító gépjármű. Fent: Szapáry Tibor százados, lent Horváth Mihály főhadnagy. Magántulajdon, Kiskunhalas
