Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Végső István: A „Balogh Ádám” kerékpáros zászlóalj története 1932-1945 között
11. A teljes zászlóalj felsorakozva 1939-ben. TJM 7911, 2004.17.2. és 7912 non, Szerencsen, Nyíregyházán, Kisvárdán és Csapon át Ungvárra vonultak. Innen kiindulva kellett volna a magyar hadvezetés által tervezett kárpátaljai hadműveletekben részt venniük. Azonban ez a hadművelet elmaradt, ezért néhány hétig Ungvár környéki kisebb településeken végeztek megszálló feladatokat. A zászlóalj végül 1938. november 26-án a reggeli órákban tért haza. Nagy tömeg várta őket már a vasútállomáson is, de ők nem vettek részt a városi parádén, hanem azonnal bevonultak a laktanyába. Ennek ellenére sokan ünnepeltek a Hősök Emlékműve előtt, ahol a polgármester mellett beszédet mondott Oszlányi is. Az este folyamán díszvacsorát rendeztek aNagyvendéglőben.80 Ám a felvidéki küldetés ezzel nem ért véget. 1939 januárjában újabb parancsot kapott a kerékpáros alakulat. Újabb megszálló feladatokat kellett ellátni egy felvidéki városban. Az 1939. január 9-én indult felvonulás február 3-áig tartott. Az egységet vonaton vitték Budapesten át a Pozsony vármegyei fontos vasúti csomóponttal rendelkező Galántára. Itt a hivatalos megfogalmazás szerint határbiztosító feladatokkal voltak megbízva. Egy hónapnyi távoliét után, az őszi visszaérkezéstől eltérően most már nemcsak a parancsnokság tagjai vehették ki a részüket az ünneplésből. Az 1939. február 3-án reggel 8 órakor befutott katonavonat legénységét üdvrivalgás közepette kísérte a Hősök Emlékműve elé a lakosság. Itt nem éppen a harcedzett hadsereg képét mutatták a korabeli beszámoló szerint: „A hazaérkezett katonák elvonulása közben mindenkinek feltűnt, hogy a felvidéki nehéz szolgálat ellenére is kitűnő erőben vannak, s valamennyien meghíztak. "8I Ekkor még kevesen sejthették, hogy utoljára ünnepelhetnek ennyire boldogan együtt a zászlóaljjal. A közelgő világháború és az egyre feszültebb közép-európai politikai helyzet nem sok jót ígért Magyarország számára. Ezt azonban még csak néhány ember ismerte fel. Az országrészek visszacsatolása egy olyan szövetségbe taszította az országot, amely a magyar hadsereget a későbbiekben teljesen más célokra használta fel, mint azt a magyar hadvezetés eredetileg szerette volna. Ez a dicsőséges bevonulás is azt a látszatot tartotta fenn, hogy céljaink eléréséhez nem kell nagy áldozatokat hozni. Még nem ütköztek ki azok a technikai és hadvezetési problémák, amelyek a későbbiekben végzetes helyzetbe sodorják katonáinkat. Igen távol esett Kiskunhalastól a hadműveleti hadszíntér ahhoz, hogy felmérjék az itt lakók, hogy mekkora terheket ró majd a háborúskodás a civil lakosságra. Ugyanúgy, mint az első világháború idején az emberek lelkesültek a háborúért, amely kezdetben sikereket hozott. 1939 tavasza már sokkal komolyabb és veszélyesebb vállalkozást hozott a Kárpátaljára való bevonulás a magyar hadseregnek. A Magyarországnak ígért területre való bevonulás önálló magyar harci tevékenységnek tekinthető. Ez sokkal inkább nevezhető katonai Végső István
