Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Ván Lajos: Gyárfás István jelentősége
230 Dr. Ván Lajos ez év novemberében ugyanitt számol be a megvalósítás módozatairól. Sokat foglalkoztatta az un. homokkötés problematikája. E témakörben is több cikke jelent meg. A gyümölcsfák telepítésén kívül külön cikkben foglalkozik a homokkötés erdészeti megoldásának lehetőségével. Történeti érdeklődésének publikálási kezdetei 1862-re tehetők, a Falusi Gazdában jelenteti meg a Jászság és Kunság c. fejtegetését, majd 1866. február 12-én a Jászság szervezete címmel publikál a Jogtudományi Közlönyben. Időközben Gyárfás István 1861-ben visszaköltözik Gödöllőről Halasra, 1862-ben ítélő táblabíróvá nevezik ki. Ezt a hivatalát 1871-ig viseli is. E hivatal és gondolom, hogy a gazdálkodása mellett 1864-ben a Kiskunhalasi Református Egyházközség főgondnokának választotta, amely megtisztelő tisztséget 12 évig tartotta (két ciklusban). Ennek a tisztségnek maradéktalan ellátása is segítette Szilády Áront képviselői munkájának zavartalan ellátásában. De erről később. A gyümölcstermelés piaci hatásainak és problémáinak megoldásához feltétlen szükség volt a Budapest-Kiskunhalas-Zimony közötti vasút megépülésére. Ennek a megoldásában is háttérmunkával segítette városunk képviselőjét. A helybeli vasúti bizottmány elnökeként dolgozott, emellett a tervezés szintjén megvalósulás felé tartó, de soha meg nem valósuló Duna- Tisza csatorna ügyében is támogatta Szilády Áront. Folytatja jogtudományi értekezéseit és olyan témakörökben publikál, amely előremutató lehet a kiegyezés utáni jogfejlődésben. Ilyenek: Töredékek a magyarországi új törvénykezési reformhoz (Jogtudományi Közlemények 1867.), Jegyzetek a polgári törvénykezés rendtartás tárgyában készült tv. javaslatra (1867.), Jászkunság törvénykezési szervezete (1868.). Ez utóbbi már egy kicsit át is vezet a történészi munkásságához. Történettudományi munkája során olyan részeredményekhez is jut, amelyet az Archeológiái Értesítőben közöl: Őskori Maradványok a Duna-Tisza közön címmel, vagy a Jászkunság folyóiratban a vásári helypénzfizetés szokásjogát taglalja. Még ennek előtte közvetlenül a Jászkunságban előtanulmányt ad közzé a Jászkunok története c. munkájából 1869.júliusában. Felmerül az emlékezőben az a kérdés, hogy mi késztethette az érdeklődésen kívül olyan mérvű munka megírásában, mint a Jászkunok története, amelyet Halasról datált. Történeti érdeklődését, a volt Jászkun kerületi főjegyző Horváth Péter önálló munkája indította el. Jemey Jánosnak 1851 -ben kiadott leírásának tanulmányozása sem igazán elégítette ki Gyárfás történészi elképzeléseit. Jászkunok története megírásához indíttatását az I. kötet előszavában fogalmazza meg: „elhatároztam magamat, lelkesítve hazám szeretetétől, s hímeves őseinknek reánk visszasugárzó fényes tetteitől, hogy megküzdőm a nehéz munkát”. „Nem a már ismert kezdetektől, hanem az ős időkbeni, homályos ... és kétes nyomokat is figyelembe veszem”. Tudja, hogy a források hiányosságával és a magas hőfokon égő hazaszeretetével létrehozott mű nem minden korabeli szerző véleményét osztja. Remélte, hogy ez a munkája fel tudja hívni mindazok figyelmét, akik szintén foglalkoznak népünk régi századaival, őstörténetünkkel, hogy még sok a tennivaló. Érzi, hogy munkája nem lehet tökéletes, hiszen gyakran századok esnek ki a biztos ismeret köréből, de gondolta, hogy az első kötetre fordított 10 esztendő kutató munkája meghozta „őstörténelmünk egy két homályos pontjának felderítését”. Maga is írja, hogy több korábbi auktor írását átdolgozva beépítette a műbe. Az volt a célja, hogy könyvével elkerülje „a történelmi hűség rovására, a nemzeti hiú dicsekvés, s hazaszeretetben túláradozásból származó elferdítését a tényeknek, s erőszakolását az adatoknak”. A ma történészei számára is példaszerű az akarat és a cél, illetve a módszer korrektsége. Az érdeklődés korabeli viszonyoknak megfelelően szinte magasnak mondható. Előfizetésben 200 példány eladásra került. Az I. kötetet Vörösmarty: Zalán futása eposza előhangjának első négy sorával kezdi, mintegy mottóul, és idézve egy mondatban még az általa is nagyra tartott Szabó Károlytól: „A kún nemzet történelme - népcsaládunk közös sajátja” 1870. március 1. Halason. A II. kötetet szintén itt jegyzi és 1873. nov. 1-jén adja ki 1000 példány előfizetéssel. AIII. kötetet 1883-ban, halála évében adják ki és azt már Pesten jegyezte Gyárfás István. A IV. kötet halála
