Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Kállay-Tóth Eglantine Krisztina-Lukács Béla: A nemes Tóth (Tooth) család
176 Kállay-Tóth Eglantine Krisztina - Lukács Béla megyében Szentesen dolgozott mint mérnök. Előkelő család sarja volt: medveczei és kis- besztercei Medveczky Károly. Sajnálatosan már fiatalon tuberkulózisban betegeskedett. Tóth János természetesen aggódott leendő vejének betegsége miatt, de Irma néni azt mondta: "ha csak egy rövid időre is, de vele akarok élni, senki mással". Irma néni mint menyasszony, ha hallotta vőlegénye lépteit, máris szaladt eléje. Károly, ha tehette ibolyát hozott neki, kedvenc virágját. 1880-ban összeházasodtak. Károly, 1881-ben született, egyetlen gyermeke a Tóth Irma - Medveczky Károly házaspárnak. A gyermek Károly alig volt fiatalabb mint nagybátyjai a Tóth fiúk: Károly, Lajos és Géza. Családi szájhagyomány szerint megtörtént, hogy mikor Krisztina nagymama karjába vette kis unokáját Károlyt, az akkor alig 4 éves fia Géza rászólt a mamájára, hogy : "ne szeresse a másfiát, szeresse a magafiát". Mikor idősebb Medveczky Károly 1886- ban (6 évi házasság után) meghalt, felesége az akkor 27 éves Irma néni fiával Szentesről Halasra költözött a szülői házba a Kossuth u. 29-be, hol aztán édesanyja (Krisztina) betegsége idején, majd halála után is, ő volt a "ház asszonya". Gyakori reggeli fejfájásai miatt későn kelt, késve adott a szakácsnőnek utasítást az ebédre vonatkozóan. így az ebéd nem is készült el minden alkalommal délre. Krisztina (a fiatalok szerint Tinka néni) idejében a család délben 12-kor ebédelt. Az édesapa szeretett volna ezután is délben ebédelni, de ha késett az ebéd (és ez többször megesett), így szólt lányához némi megrovással: "lányom, ... lányom ... hm...hm...hm". Irma néni unokahugai Sári és Lilcsi (Tóth Sarolta és Tóth Lenke unokatestvérek) úgy 10 éves koruk táján írtak is egy verset ezzel kapcsolatban, mely így kezdődött: "Délehédre harangoznak, Nagyatyus türelmi fogynak*." Egyébként békés harmóniában éltek a családtagok a Kossuth utcai házban, de a kisfiút, Karcsit nagyon elkényeztették. Karcsinak volt egy kisebb tüdőfertőzése, amiből kigyógyult ugyan, de az édesanyja mindig aggódott fiacskájáért. Karcsi soha nem nősült meg, édesanyjával élt annak (1943-ban bekövetkezett) haláláig, de azután is ott maradt az "öreg ház"-ban, a Tóth család ott lakó tagjaival együtt. Magyaróváron szerzett mezőgazdasági diplomát, azzal a céllal, hogy ezirányú ismereteit hasznosítva, a Tóth családi birtokot vezesse. Széles elméleti ismeretekkel rendelkezett, de gyakorlati érzéke nem volt. Szerette a művészetet, - különösen a cinquecentot - szép utazásokat tett és gazdag ember módjára élt, pedig neki csak az Irma nénit illetően volt kevés öröklött birtoka. Késő éjszakáig olvasott verseket. Kétség kívül extravagáns ember volt, aki szeretett szarkasztikus megjegyzéseket tenni. Az 1930-as évek végén gazdasági felügyelő volt és a helyi Gazdasági Egyesület elnöke. Méltóságos magatartását megőrizte a háború utáni nyomorúságos időkben is, amikor semmi jövedelme sem volt, a család kereső tagjainak anyagi segítségére szorult. Sokszor a volt cselédei hoztak neki élelmet. Folytatta régi életstílusát, változatlanul elment a cukrászdába meginni kávéját. Ezüstfogós botjára támaszkodva, zöld kalappal a sűrű, hullámos, fehér haján ment napi sétájára. 1959-ben 78 évesen hirtelen érte a halál, egy könyvvel a kezében. 3. Tóth Irma Medveczky Károlyné (1858-1943). TJM 21242 '
