Szakál Aurél (szerk.): Halasi Múzeum 2. - Thorma János Múzeum könyvei 18. (Kiskunhalas, 2004)
Történelem - Bánkiné Molnár Erzsébet: Földhasználat Halason a 18-19. században
Földhasználat Halason a 18 - 19. században 159 esetében, ami csak egy-két évtized múlva adott hasznot, munkát viszont minden évben folyamatosan? A válasz részben abban rejlik, hogy az eredendően redemptus tulajdont nem szívesen engedték át más társadalmi rétegbe tartozóknak, másrészt az erdőföld alkalmas volt köztes termelésre, s ezt a lehetőséget igyekeztek kihasználni. A tulajdon jellegének legpontosabb meghatározását az 1806. évi jászkun kerületi operátum adja, ami az erdőtelepítés módja mellett meghatározta a telepítés tulajdonosi következményeit. „Ha valaki a maga erdő földjét most fel nem törné, következően sem tavasszal, sem ősszel és még jövő ősszel és még jövő tavasszal is fa tsemetékkel be nem plántálná, szabad, sőt köteles lészen a Bíró azt a szomszédságnak adni, ha az is olly korhely volna, vagy néki sem kellene, akár mely Redemptus Embernek, a ki magát jelenti, sőt ha Redemptus nem találkozik, Irre- demptusnak is, úgy mind azáltal, hogy az Erdőbeni Birtok a szőlőknek paritása szerint Redemptus jusst senkinek sem fog adni.”61 Az operátum ugyanazt az elsőségi jogrendet tükrözi, amit a földvásárlásoknál érvényesítettek. Az erdő nem adott redemptusi előjogokat, hiszen a föld továbbra is közbirtok maradt, csak a telepítvényt és a köztes művelés lehetőségét nyerte el birtokos. A telepitő valójában haszonbérlője az erdőföldnek nem pedig tulajdonosa. Az erdőföld megmaradt osztatlan redemptus tulajdonban, s csak a fa lett a telepítőé. 1861 -ben a tagosításkor az új tulajdonos megválthatta a fákat a régi tulajdonostól, ha nem váltotta meg, akkor az előző erdőtulajdonos kivágattathatta az erdőt.62 Halason 1815-ben már több mint 2000 kh ültetett erdő volt. A lakossági erdőtelepítés 25-60 kh között ingadozott évente.63 Külön erdőcsőszöket fogadtak, akik felügyeltek az erdőt körülvevő árok épségben tartására, és a köztes művelésre. A telepített erdőt, amíg benne a fák vágáséretté növekedtek, úgy használták, mint a veteményes kertföldet. 5. táblázat. Erdőtelepítés 1839-1848 között64 Év Városi ültetés (kh) Lakossági ültetés (kh) Összes erdő (kh) 1838125 5285 1839 50 80 5415 184240 5560 184340 5600 184460 5660 184525 5685 184625 5710 184725 5735 1848A hazai zavarok miatt nem ültettek Az elültetett fákból kevés maradt meg, sok kipusztult, ezért a kerület külön jelentéseket kért a megmaradtakról. 1843-ban összegezték az eredményt és megállapították, hogy a korábbi években telepített fákból megerősödött 76.822 fűz, 1.466.662 nyár és jegenye, 3699 szil, 290 tölgy és 500 akác.65 Az erdősített területekben bekövetkezett változásokat a térképek hitelesen mutatják. Kovács György 1861-ben készült térképét összehasonlítva a művelési ágak szerinti határfelosztást mutató 1854-es térképpel szemléletes az erdősített terület nagyságának megsokszorozódása.66 *
