Lehóczki György: Kiskunhalasi tűzoltóság 1904-2004 - Thorma János Múzeum könyvei 17. (Kiskunhalas, 2004)
Hivatásos tűzoltóparancsnok a halasi tűzoltóság élén
is dobtak le. A városban és a város határában történt légi tevékenységgel kapcsolatos események a következők voltak: 1944. október 9-én a tűzoltólaktanya épületének sarkán elhelyezett benzinkutat (mely az Önkéntes Tűzoltó Testület kezelésében állt), a visszavonuló német hadsereg kiürítette. 1944. december 1-jén a városon keresztül történő orosz katonai felvonulás alkalmával egy tehergépjármű a kút felépítményét kidöntötte és ezáltal használhatatlanná tette.” Nagyméretű légitámadás érte a várost 1944. karácsony estéjén. A bombázásnak 8 halálos áldozata lett: Gemer Ferencné, Mátyási Jánosné, Magosi János, Nagy Erzsébet, Bakos János, Bucsi Gábor, Beke Pál, Király Sándor és mintegy 30 ember sebesült meg. Még a bombázás alatt megkezdődött a sebesültek kórházba szállítása, a mentés élén a tűzoltósággal.84 1944. karácsony estéjén ledobott bombákból nem robbant fel 18 db, melyeket a tűzszerészek a tűzoltók segítségével hatástalanítottak a bombázást követő 12 napban. A légitámadás alatti és utáni ténykedésüket az akkori orosz parancsnokság többször elismerőleg említette, ennek a ténynek köszönhetően a megmaradt anyagkészletüket az orosz hadsereg ettől fogva nem vette igénybe, valamint az orosz városparancsnokság tudta és engedélye nélkül a tűzoltólaktanya területére orosz katona nem léphetett. A tűzhöz, vagy más mentéshez való kivonulás alkalmával járműveik és felszereléseik biztosítása céljából minden esetben kaptak a városparancsnokság részéről fegyveres orosz biztosító kíséretet. A mozi, színház, cirkusz és műkedvelő előadásokhoz minden esetben biztosította a tűzoltóság az őrséget. Az őrség figyelőtomya továbbra is a városháza épületének 38 méter magas tornya volt. A tűzoltóság, hogy munkáját zavartalanul folytathassa, megkülönböztető jelzésként a bal karon nemzetiszínű karszalagot viselt magyar-orosz „tűzoltó” felirattal és számozott magyar-orosz nyelvű igazolványt kaptak. Tűzesetek: 1944-ben 27, 1945-ben 21, 1946-ban 15. Hosszú évek alatt a tűzesetek túlnyomó többsége délután vagy éjszaka fordult elő. Betegszállítás: 1944-ben 522 fő, 1945-ben 379 fő, 1946-ban 16 fő. Az állomás megnyitása óta (1929. július 1.) a szovjet bevonulásig (1944. október 23.) a mentő gépkocsival megtett kilométerek száma összesen: 100.075 km. A tűzoltók munkáját az is nehezítette, hogy csak a városházán volt víztorony, ami 24 méter magas és 40 m3 térfogatú. A keletkező tüzeknél kizárólag a várost körülvevő tavakra, az ásott kutakra, továbbá a tűzoltóság lófogatú vízszállító kocsijaira voltak utalva. A városban 48 artézi kút és 2563 magánkút volt, utóbbiak közül 2287 nyitott, 276 fedett. Ezek közül tűzvédelmi célból figyelembe vehető (legalább 3 köbméter víztartalmú) kutak száma 1560 volt. Ekkor már három telefonvonal kötötte össze a tűzoltóságot a városi telefonközponttal. A háborús időszak alatt, de a későbbi években is még a házak és melléképületek kisebb tégla alapra, vályog vagy vert fallal épültek. Ezt a belvíz elég könnyen tönkre tette, amint az 1940- es években is történt. Jó és biztató jelnek számított, hogy a náddal fedett városi és tanyai épületek száma csökkent, de a nehéz gazdasági helyzet következtében a fejlődés csak lassan haladt előre. A háborús időszaknak azonban még nem volt vége. 1945. február 20-án délelőtt két német zuhanóbombázó gép közelítette meg a várost, és 2 34
