Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
zett az enyhén savas és bő, tisztavízzel való mosás, majd a szárítás és keményítés. Az utolsó művelet a mángorlás volt, ami gyűrődésmentes, jó tartást és igen szép fényt adott a kékfestő anyagoknak. A nagy monstrum (10 méter hosszú, 3 méter magas és 1,50 m széles) mángorló helyett néhol a vasszerkezetű Kalender gépet használták. Bár gyorsabb vele a munka, hátránya, hogy nem adja meg azt az igazi jellegzetes habos fényt az anyagnak, amit Kecel, Kiskőrös és környéke igényelt. így mi maradtunk a muzeális jellegű jó öreg mángorlónknál.” (A Perényi kékfestő műhelyből 2002-re már csak ez az egyetlen eszköz maradt meg.) 1991 -ben Perényi Rezső a keceli Kopogtató I. évfolyam 9. számában nyilatkozta: „lassan teljesen kihal ez a szakma, megölte a jólét. Ennek a mesterségnek a régi, bő szoknyás világ kedvezett. Ma már kevesen hordják főleg csak az idősebbek, (...) valamikor a bő ruhán kívül készült belőle kendő, vállkendő, kötény, férfi ing, lakástextil, például lepedő, ágyterítő, párnahuzat, asztalterítő, függöny. Hazalátogató magyaroknak is készítek még. Európán kívül eljutott már a munkám Kanadába, Ausztráliába is. Egész tánccsoportok vittek tőlem ruhát.” A Perényi házaspár fia, bár elsajátította a kékfestés müvészetétét és sokat segített édesapjának, érdeklődése a műszaki pálya felé vitte, amit sikeresen is folytat. „Férjem ezt megértette és nem is erőltette a családi hagyomány folytatására. Férjem halála után érdeklődtem, illetve kerestem kékfestő segédet, de nem sikerült találni. Elhaltak a segédek is a mesterekkel együtt.” A kékfestést Perényi Rezső magas színvonalon és szerettetel művelte, amiért számtalan dicséretet, oklevelet és elismerést kapott. 1963- ban beválasztották a községi tanácsba és megbízták a községfejlesztési bizottág vezetésével. „Amiért ezt mind leírtam, elsősorban férjem emlékének és az utókornak tettem, hogy emlékezzenek rá, Kecel híres volt egykor a kékfestő anyagból készült népviseletéről és szeretetéről.” Fejezi be visszaemlékezését özv. Perényiné. (1995.febr. 2.) Perjési Győző Rákóczi utca 9. Az 1979-ben vásárolt épület eleje alacsony, vertfalú, öreg cseréppel fedett ház volt, mögötte az 1920-as években épült szárnyat téglából emelték, alatta nagy pincével. Az első részét bontották le és háromszintes, modern családi házat építettek. Az utcáról kétállásos garázsba lehet lehajtani, mely az alagsorban van. A magasföldszintre az utcai bejárati ajtótól lépcsősor vezet, mely egy nagy légterű hallba visz. A haliból lépcsősor vezet az emeletre, ahol a hálószobákat helyezték el. A régi épülettet fedett előrész kapcsolja össze, ahonnan az emelkedő udvarba juthatunk ki. A pince feletti épületszámyba szőlőfeldolgozó, raktárhelységek és ebtenyésztést szolgáló boxok vannak. A házat Németh László Kalocsán élő keceli születésű építész tervezte. 190
