Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)
Tartalom
Róluk katasztert fektettek le, amelyet - mint fontos okmányt - gondosan őriztek. A deportáláskor még a hitközség birtokában volt. Ahogy Kecel lakossága gyarapodott (1871-ben 4259 lakos), mind több és több iparos és kereskedő talált megélhetést. Ekkor Kecel a Solti alsó járás szolgabírójának, a 178-as Duna-Kecel országgyűlési választókerületnek, a főesperesi, a járási pandúrkaszámyának, az ipartestület, a kéményseprő és az útbiztosi kerületnek a székhelye volt, három nagy országos vásártartási joggal, élénk kereskedelmi élettel. Egymás után telepedtek le az újabb izraelita családok, többnyire kereskedők: Schwarcz Jakab, Brust Jakab (a szélmalomépítő), Schwarcz Móricz lókereskedő, Blum Herman mészáros, Heisler Gáspár, Szekulesz Jakab, Reisz Sámuel cukrász, Bimfeld Ignác, Czunterstein Ármin, Bienenfeld Jakab, akiknek boltjai voltak; Strommer Ignác, Szekulesz Fülöp és Sándor földbérlők, Singer Poldi ócskás, Fischer Móricz gőzmalmos, Silberg Mór, Fishl Vilmos, Hahn Ignác, dr. Stem Adolf orvos, Krausz Ignác szabó, Goldner Eszter postamesternő (Schindler-Szántóné), Bocshan Móricz, Halász Ignác, Trébics (Révész) Ödön, Bettenheim (Boros) Fülöp szabó, Büchler Mátyás, Benkő Izidor, Waldmann Sándor, Weisz Ferenc, Weisz Béla, Reményi Dezső szobafestő, Seidner Gyula mészáros, Bcck Márton, Krausz Imre. A Keceli zsidó családoknak a múlt században, de még a század elején is, sok gyermekük volt, akik felnőve nem mind találtak helyben megélhetést, különösen 1919. után, amikor Kecel elvesztette rangját a közigazgatásban és egyszerű község lett a kiskőrösijárásban. így nagy részük elszármazott a községből, és a környező városokban, a fővárosban, sokan külföldön telepedtek le. Többen közülük igen sikeres pályát futottak be: orvosok, jogászok, gyógyszerészek, gyárosok, biztosítási társasági igazgatók, nagykereskedők, nagybirtokon főintézök, földbirtokosok, tanfelügyelők, tanárok, tudósok, tisztviselők, alkalmazottak, gyári munkavezetők, munkások lettek. A felnövekvő lánygyermekek legtöbbje vidékre ment férjhez és közülük is sokan férjükkel szép életet és megélhetést szereztek maguknak. Jutott belőlük nagy- és kisvárosba, faluba, sőt külföldre, még Dél-Amerikába is e század elején. A falu zsidósága képezte a főváros és a nagyvárosok zsidó közösségeinek utánpótlását, növekedését és gyors fejlődését.”4 1914-ben 155 fő volt a Keceli zsidók száma (és ez volt a csúcs). 1923-ban 81, 1942-ben 100. A két világháború közötti időben Fenyvesi (Fleischer) borkereskedő, Somogyi (Schwarcz) borkereskedő, Jungreis vaskereskedő, Szabolcs (Szekulesz) Lajos szabó és rőföskereskedő, Szabolcs Ernő drog és papírkereskedő, Székely (Schwarcz) malmos, Schnelzer Ferenc borkereskedő, Ungár Ernő pékmester, Fleicsher (Farkas) mészáros, dr. Fekete István és dr. Rosenfeld Pál ügyvédek, Fogler Ferenc órás, Szloboszkai Izsák kovácsmester, Kampfner Ármin takarékpénztári ügyvezető, Beck Márton borügynök tevékenykedtek a településen. 104 A keceli tűzoltók gyakorlata a zsinagógánál, 1955.
