Koszta Sándor: Keceli regélő - Thorma János Múzeum könyvei 16. (Kecel-Kiskunhalas, 2004)

Tartalom

tudjuk, hogy a Szentkereszt Társaság tagja volt. 1529 őszén a török és a hozzájuk csatlakozott segédcsapatok Kecelt és környékét feldúlták, kifosztották, felégették. A falu lakosai elmenekültek vagy török fogságba estek. Kecelt 150 évig pusztaként emlegetik a bérleti szerződések, birtokperek tanúvallomásai.

Patachich Gábor kalocsai érseksége idején (1733-1745) a Neoacquuistica Comissio az érsekség birtokainak nagyobb részét visszaadta, és így az érsek nagyobb jövedelemmel rendelkezett. Tervszerűen és nagyobb arányokban folytathatta egyházmegyéje újraszervezését. 1733-ban kánoni látogatást tett egyházmegyéjében. A kánoni jegyzőkönyv megállapította, hogy Kecelen rombadőlt templomot talált. Az elkövetkező években saját költségén 17 helyen templomot építtetett és azokat a szükséges felszereléssel ellátta. 1734. április 22-én kiadta Kecel újratelepítésének alapító okiratát: „Mi zajezdai gróf Patachich Gábor Istennek Könyörületességéből a Regula szerént, (...) ajduk tudtára mindenkinek (...), hogy Szent György havának 22-ik napján ki adtuk.”

A betelepülés több évtizeden át tartott. Jöttek Pest megye északi részéből, Bars, Hont, Nógrád, Komárom, Nyitra megyékből. 1738-ban 356,1748-ban 904 lakos tartozott az egyházközséghez. Kecel második temploma 1738-ban épült a középkori Szent Kereszt templom romjain, a Szentháromság tiszteletére. (Schematismus Cleri Archidioecesis Colocensis et Bacciensis ad Anum Cristi 1890. Colocza.)23

Zsindellyel fedték és kis fa toronnyal ékesítették. Az 173 8. évi Canonica Visitatio megállapította, hogy a templom Patachich Gábor érsek költségén épült szilárd anyagokból, hossza 14 öl és 5 öl széles. Vagyona, tabemaaculumja (szentségház, az oltári szentség őrzésére szolgáló díszes, zárható szekrényke), cibériuma (áldoztató kelyhe), gyóntatószéke, szószéke és orgonája nincs. Oltárral viszont rendelkezett. A toronyban az érsek által adományozott kicsiny harang lakott. (Ez a harang ma a kórus alatt vas állványon látható.) Körirata fenn: IN HONOREM S.S.FÁBIÁNT ET SEBESTIANT MARTIRIUM. Alsó perem mentén: COMMITIBUS GABREIL PATACHICH DE ZAIEZDA ARCHIEPS COLOCI ET BACHIEN.F.F AD 1737. Az alsóperem átmérője 32 cm.

Az 1780-as években a lakosság létszáma elérte a 2000 főt.

A kicsiny templom a keceli hívő alig harmadát tudta befogadni, annak ellenére, hogy 1765-67-ben kissé bővítették, új tonyot és tetőt kapott. Az igazi megoldást az 1796-1802. években felépített új, nagy templom jelentette. Ekkor nyerte el a mai formáját.

1802-ben szentelték fel. Kezdetben falai fehérek voltak, de volt oltára, szószéke, gyóntatószéke, viszont a Szentháromság képen kívül más nem díszítette. Belső berendezése szegényes. Tornyában a néhai Patachich Gábor érsek által adományozott két harangot helyezték el. Az új templom falába (a déli oldalon) elhelyezték az 1738-ban emelt kis templom építtetőjének,

Patachich Gábor érsek, tiszteletére faragott kettős címeres festett követ. A négy részre osztott pajzs egy középkoronás kisebb vérttel, melynek kék udvarában jobbra dőlt horgonyon a szerencse istennője áll, két kitárt kezével, maga fölött rózsaszínű fátylat tartva, mely derekát elfedi. A nagyobb pajzs 1. és 4. arany udvarában kiterjesztett szárnyakkal egyfejű fekete sas kifelé fordított fejjel, a 2. és 3. vörös udvará235