Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
A református egyház elemi iskolái 1849 - 1870 között A szabadságharc leverése után az osztrák centralizációs törekvések szellemében alkotott, iskolaügyet érintő rendeletek a népiskolai oktatást nem érintették, csak közvetett módon. Továbbfejlesztésüket azért tartották indokoltnak, mivel a középfokú intézményekben folyó tanulás előkészítését szolgálták négy évfolyamos képzési formában. Az egyházkerület protestáns iskola felügyelője is megerősítette a halasi egyháztanácsot, hogy lényeges változás nem várható. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy több iskola, több tanterem kell. Egy osztályban 100 gyermeknél több nem lehet. Fiúkat és leányokat együtt tanítani nem szabad.134 Kiskunhalason, a református egyház iskoláiban szerény fejlődés az 1853-1854 tanévtől következett be. A felsővárosi lakosok többszöri kérését teljesítve felállítottak egy vegyes, fiúkat és lányokat együtt tanító, az első és második osztályt összevontan tanító iskolát a Vörösmarty utcában.135 A Helytartótanács 1856-ban vizsgálatokat folytatott, s 1856. április 1-jén kelt levelében az iskolák állapotát így jellemezte: „A helytartóság tudomására jutott az a tény, miszerint a Halasi Helvét Hitvallású Népiskolák olyatén ki nem elégítő és elnyo- morodott állapotban vannak, hogy ennek következtében az általános népnevelés, de különösen a jövendő gimnaziális növendékek előkészítése a legsajnosabban meg- gátoltatik.”136 Az egyháztanács álláspontja a megállapításokkal kapcsolatban: „Nem a tanításban van a hiba, hanem a régi tanítási rendszerben. A hiány nem is olyan nagy, mint amilyennek leíratott. A tanítók valóban nem tehetnek eleget a kormány kívánta tanítási rendszernek. Az egyház már elhatározta a negyedik osztály felállítását, de eddig ezt az egyház anyagi helyzete gátolta. Ha kell, új tanítókat is alkalmaznak. Az egyháztanács tárgyalta a Vallás és Közoktatási Minisztérium 1855. március 23-án kiadott 18.788 számú rendeletét, mely a nagyobb elemi iskolák négyosztályúvá tételét, megfelelő tantermeket, képesített tanítókat, előírt felszerelést írt elő. Csak négy elemi elvégzése jogosít gimnáziumi tanulmányokra. Az egyháztanács elfogadta azt, hogy az elemi iskolákat négy évfolyamra kell fejleszteni. Ezt az 1856-1857-es tanévre tervbe is vették.137 1856 őszén be is indították a negyedik osztályt. Ezzel megalakult a fő elemi iskola, melynek elvégzése továbbtanulásra is jogosított. Tantervét a gimnázium tanárai állították össze, benne a német nyelv oktatása is szerepelt.138 Még ugyanebben a tanévben Balajthy Dénes elemi iskolai igazgatói megbízást kapott. Ezt a munkát a gimnázium első osztályának tanítása mellett végezte 1862-ig. Kérte az egyháztanácsot, hogy egy számológépet, Halas térképet, Magyarország térképét, a földrészek térképét, Ausztria térképét, természetrajzi eszközöket vegyenek, melyek a tanításhoz elengedhetetlenek. Állandó takarítót is kért, hogy ne a gyerekeknek kelljen takarítani.139 1865-ben a nagyobb lányok osztályába 200 tanulót írtak be. Ezt egy tanító tanítani nem tudta, ennyi gyermeket elhelyezni sem lehetett, ezért még egy osztályt nyitottak.140 A magyar országgyűlés 1868-ban megalkotta a népoktatási törvényt. Az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk lehetővé tette vallásfelekezetek számára is, hogy elemi népiskolákat tartsanak fenn, de azt csak a törvény maradéktalan végrehajtása mellett. Ez szerint a hat évfolyamos elemi iskolai képzés mindenki számára kötelező, ezt a fenntartónak vállalni kell. Megfelelő számú és tágas, egészséges iskolát kell felállítani, s jól 50
