Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
részéről - kik mint református közbirtokosok - saját jövedelmük biztosítását fontosabbnak tartották az iskolaügynél s olyan véleményt fogalmaztak meg, mely az iskola létét, annak szükségességét kérdőjelezte meg.87 Nagy és heves vita után a halasi református redemptus birtokosság 1852. augusztus 29-én 428. szám alatt hozott határozatával hozta létre a páka-pusztai alapítványt, nevezetesen az 1161 hold 289 négyszögöl nagyságú birtok örök haszonélvezetéről az iskola javára lemondott. Ez az alapítvány teremtette meg annak lehetőségét, hogy az iskola fennmaradhasson. A szűkös anyagi lehetőségek csak négy évfolyamos algimnázium működését biztosították. Mivel az előírt feltételeknek nem tudott az iskola megfelelni, ezért a Kis-Kun halasi Reformata Iskola - bár 1851. szeptembertől négy évfolyammal működött és az Entwurf alapján kezdte meg fejlesztését algimnáziummá - elveszítette nyilvános jellegét és magániskolaként tartották nyilván. Még az 1852-1853. tanévben is csak három tanárt alkalmaztak. 1853. őszén került az iskolához negyedik tanárként Bulcsú Károly, ki az igazgatás feladatát is megkapta. Az 1855-1856. tanév kezdetéig sikerült megoldani azt, hogy a rendeletekben előírt hat tanára legyen az iskolának. Lényegében ezzel jelentős lépés történt annak irányába, hogy a négy évfolyamos algimnázium visszakapja nyilvános jellegét.88 Az egyháztanács választmányában az 1852-1853. tanév beindulását megelőzően vita folyt arról, hogy a négy évfolyamos intézmény milyen formában működjön a továbbiakban. Olyan döntés született, hogy az algimnáziumi képzést alapul véve, de annak tananyagát kiegészítve az alreál iskola ismeretanyagával kezdik meg a tanévet, vállalva a szükséges szaktanár és tanterem biztosítását. Még az 1854-1855. tanévben is „az algimnáziummal egyetemben szervezett, reáltudományokkal kiegészített algimnázium” a képzési iránya a halasi református iskolának.89 A vegyes formában történő oktatás miatt nem kapta meg a nyilvános jelleget az intézmény, s még az 1855-1856. tanévben is csak „magánjellegű és ideiglenes fennál- lású iskolaként engedélyezte működését a Császári és Királyi Budai Elelytartótanács.” Legfőbb kifogása: „Egyazon intézmény reáliskolaként illetve gimnáziumként nem működhet”.90 Az egyháztanácsot az iskolaügy megosztotta. A tagok egy része ellenezte a fejlesztést. Olyan vélemény is elhangzott, hogy túl magas az ára annak, hogy a vidéki gyermekeknek tanulási lehetőséget biztosítsanak. A gazdagabb családok egy része kijelentette, hogy ők más városok iskoláiban is taníttatni tudják gyermekeiket, a halasi iskola fejlesztése szükségtelen. Mások viszont - élükön Szilády László vezetőlelkészszel - a fejlesztés mellett foglaltak állást, s mindent megtettek azért, hogy a tanügyi rendelkezéseknek meg tudjon felelni a gimnázium. Ennek első lépéseként megfelelő képzettségű tanárok alkalmazását tartották szükségesnek. 1853 őszén alkalmazták Bulcsú Károlyt, 1855-ben pedig Baksay Sándor és Gál Endre kezdte meg itteni működését. A tudatos tantestület-építés azt eredményezte, hogy 1855 szeptemberétől a négy önálló osztályból álló algimnáziumban hat tanár dolgozott. 1856 őszén az iskola visszakapta nyilvános jellegét.91 Sikerült az iskola gazdasági, gazdálkodási ügyeit is megfelelő módon rendezni. Lényegében különválasztották az egyházközség egyéb gazdasági ügyeitől. Az iskola gazdasági ügyeinek intézését a „halasi egyház közbirtokossága gazdászati üléseire” 41
