Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
vizsgáló bizottság előtt 1905-ben tett vizsgát, melynek alapján magyar-német szakos tanári oklevelet nyert. Fő szaktárgyain kívül megszerezte a képesítést latin és görög nyelvből is. Munkahelyei: Budapest, Református Gimnázium; Békés, Református Gimnázium; Székelyudvarhely, Debreceni Református Gimnázium; Mindszent, Református Polgári Iskola. 1920-ban a proletárdiktatúra alatti tevékenységéért állásvesztésre ítélték, amiatt elvesztette korábbi szolgálati éveit. Erről Halason tudtak. Itteni alkalmazása előtt felolvasták az egyházkerület fegyelmi választmányának ítéletét, mellyel „az úgynevezett kommün alatti magatartása miatt a debreceni gimnáziumnál viselt rendes tanári állásából elmozdíttatott.” Ennek ellenére 1928. szept. 1-jén rendes tanárnak megválasztották. Lényegében tehát mint kényszer nyugdíjas került Halasra. Idegi problémák miatt tanítási munkáját nem tudta maradéktalanul ellátni. Dr. Jámbor György tanügyi főtanácsos meglátogatta tanítási óráit és jegyzőkönyvezte tapasztalatait: „Ilyen rossz órát még soha nem láttam. Nem is tudok magamhoz térni a megdöbbenéstől.” Dékáni erre válaszul elmondta: „Beismerem, hogy beteg vagyok, ideges vagyok, tehetetlen vagyok.” Gulyás Sándor igazgató szeretné méltányossági alapon nyugdíjba küldeni, korábbi szolgálati éveit beszámíttatni, mivel Dékáninak négy gyermeke volt, közülük a legkisebb 1936-ban született. A város országgyűlési képviselőjének segítségét is igénybe vette: „Méltánylást érdemelne Dékáni. Szerencsétlen ember. A múltban történt sok súlyos meghurcoltatás és megpróbáltatás miatt idegileg teljesen megtört. Megvádolták - talán alaptalanul - 1919- ért, mert végrehajtotta a népbiztosság utasításait. Munkaképtelen ember. Helyzetét súlyosbítja, 60 éves létére egészen kiskorú gyermekei vannak.” Gulyás igazgató a püspök közbenjárását is kérte. Dékáni kérvényt nyújtott be a kormányzónak is. 1937 szeptemberében munkaviszonya nyugdíjazás miatt megszűnt a Szilády Áron Református Gimnáziumban. Eddig az ideig nem történt meg szolgálati éveinek a tisztázása, és csak 1928-tól számították be munkában töltött éveit. Halasról Győrbe költözött, majd Nagykerekiben telepedett le. Forrás: Gimnázium iratai 641/1927-28, 566/1937, 670/1940, Tantestületi jegyzőkönyv: 1936. november 25. Dékáni Árpád (Alsójára, 1861. márc. 12. - Borbánd, 1931. márc. 23.) rajztanár, csipketervező iparművész, a háziipari mozgalom egyik elindítója. 1885-ben szerzett rajztanári oklevelet a bp-i Minta- rajziskolában. Először Szabadkán tanított, majd 1886 őszétől a Kkhalasi Református Gimnázium rajztanára lett. A mértani és szabadkézi rajzok avatott művelőjeként, mint tanár is sokat tett a művészetek iránti fogékonyság és az ízlés fejlesztése terén. Hatására sokan választották a tanítványai közül a rajztanári, illetve művészi pályát. 1906- ban Bp.-re költözött, az újpesti gimnázium rajztanáraként dolgozott. Nyugdíjazását követően (1915) haláláig Borbán- don élt. A népművészeti motívumkincsek alapján oktatási elveket dolgozott ki, amely eredményeképp 1899-ben a Magyar Iparművészet c. folyóirat közölte tanítványai rajzait. Szintén a népi motívumkincs ápolásának és korszerű alkalmazásának ötlete vezette a háziipari tevékenység szakmai elveinek és szervezeti kereteinek kidolgozásához. 1900- ban az Iparművészeti Társulat a tagjai közé választotta. A halasi csipke ötletének és első terveinek szülőatyja. Dékáni csipketerveinek alapját a Halas környéki népművészeti formakincs, valamint az erdélyi népi emlékek képezték. Az ő magyaros stílusú és motívumvilágú rajzai alapján dolgozta ki Markovits Mária a halasi csipkére jellemző csipkevarró technikát. Kivitelezők a kkhalasi Jótékony Nőegylet varrónői voltak. Az első csipkéket 1902 karácsonyán a Magyar Iparművészeti Társulat mutatta be. A halasi csipke 1904-ben az Iparművészeti Társulat Nagy Állami Aranyérmét nyerte el. Markovits és Dékáni munkájának eredményeképp St. Louisban (1904), majd Milánóban (1906) a világkiállítás nagydíját nyerte el a halasi csipke. Dékáni Halason 1903-ban csipkevarró műhelyt alapított, hogy a csipkék szervezett, de háziipari jellegű kivitelezését biztosítani tudja. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium megbízásából az általa szervezett csipkekészítő tanfolyamok indították el a magyarországi háziipari mozgalmat (Solt, 1906, Bp., 1907). Dékáni Kkhalason jelentős közéleti tevékenységet folytatott: teniszezett, a városi sportegyesület választmányának tagja (neki volt először Kkhalason kerékpárja). Az iparos ifjak önképzőkörének elnöke (1902). Szerkesztette a Kiskunhalas, (1893—94) és a Halas és Kiskőrös c. hetilapokat. Elkészítette a Fő utca és a piactér városrendezési tervét (1904), népi színjátékokat írt és a legényegyleti tagokból színpadot vezetett, a gimnáziumban 1904-ben megalapította a Székely Bertalan Kört. Szülőfalujában temették el. Nem nősült meg, családot nem alapított. Fő művei: Magyar parasztcsatok 286
