Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

rendből és a halasi refor­mátus egyház meghívá­sának eleget téve Kiskun­halasra jött a gimnázium­ba tanárnak. Kiváló tanár, természetrajongó, önma­gát állandóan képző, munkájáért lelkesedő ember volt. A Természet- tudományi Közlönyben rendszeresen jelentek meg szakcikkei. A Val­lás- és Közoktatási Mi­nisztérium felkérésére szakmai tanulmányt készí­tett. Nevelőmunkájában a jellemképzés volt fő törekvése. Szaktárgyai mellett gyorsírást tanított. Szertára második otthona volt. Elsőrangú és példa­mutató természettudományi gyűjteményt állított össze. Halála előtt még megtartotta utolsó óráját, szokása szerint megnézte, hogy bezárta-e a szertárt, hazament és meghalt. Temetésén 1917. augusztus 8-án Pataky Dezső igazgató búcsúztatta: „A rom­boló kór, minek csíráit ott, az ő kedves szertárában oltotta magába kínos fájdalmakkal őrölte őt. Is­kolánk törzséhez tartozott már régen szolgáló, de­rék iskolai szolgánk.” Sírja a régi református teme­tőben található. Forrás: Kiskunhalas Almanach 2002. 155-156. Báthory Gábor (Nagyvály, 1867 - Kiskunha­las, 1953) tanár. Harmincegy évig volt a gimnázium tanára. Református papi családból származott. Eredetileg papnak ké­szült, j elesen végezte a te­ológiát, s néhány évig káplánként működött. Kolozsvári káplánsága idején tanári oklevelet szerzett magyar és német nyelvből. Meghívással Halasra került vallásta­nárnak 1897-ben. Ké­sőbb átvette a német nyelv oktatását és magyar irodalmat is tanított. 1903-ban a Dunamelléki Ref. Egyházkerülettől megbízást kapott az V-VI. osztálynak való egyház­történeti kézikönyv készítésére. 61 éves korában 1928-ban nyugdíjazását kérte. 31 évi működésével teljes mértékben megérdemelte az iskolát fenntartó egyház elismerését, a tanulók és a szülők háláját. Városunk társadalmi életében is sokat tevékenyke­dett. A városi Népművelési Bizottság elnökévé választotta. Magára vállalta a Diákszövetség elnök­ségét is. Elnöke volt továbbá a Revíziós Liga helyi csoportjának. Elnöke volt a Zenekedvelők Egye­sületének. Nyugdíjaztatása után a Ref. Egyház fő­gondnokává választották. Kiváló szónok volt. A kuruc szobor felavatásakor (1904), a hősi halottak ünnepén és más jeles alkalommal mondott beszéde­ivel bizonyította tehetségét. Sírja a régi református temetőben található. Forrás: Kiskunhalas Alma­nach 2002. 156. Bernáth Lajos (Dömsöd, 1869. aug. 23. - Dunaharaszti, 1945. ápr. 23.) irodalomtörténész, író. 1892-ben a bp.i Tu­dományegyetemen tanári oklevelet szerzett. 1892 - 93-ban Kisújszálláson 1894-től 1898-ig Kun- szentmiklóson, 1898-tól 1919-ig Nagykállón és Kiskunhalason volt ma­gyar-latin szakos gimná­ziumi tanár. 1919-ben szerkeszti a Halasi Mun­kás című lapot. A Tanács- köztársaság idején lelkes tevékenységet fejtett ki a munkásság oldalán. A halasi direktórium szellemi irányítója. A Halasi Vörös Újságban ódával köszöntötte a Tanácsköz­társaságot. A forradalmak alatti magatartása miatt elbocsátották és vizsgálatot indítottak ellene 1919. augusztusában. 1921-22-ben a bp-i Bethánia alkal­mazottja, majd a bp-i baptista teológiai szeminári­um óraadó tanára 1925-ig. Az ellene folytatott vizs­gálatok lezárása után 1926-ban nyugdíjazzák, Du- naharasztin élt 1934-től haláláig. Költeményei, egyházi és világi tárgyú dolgozatai jelentek meg. Protestáns iskolai drámákkal foglalkozott, verse­ket, elbeszéléseket, a Borsszem Jankó című lapba szatirikus és politikai verseket írt (1887-1919). Főbb művei: Protestáns iskolai drámák, (Bp., 1903.), Huszonnégy esztendő, költemények 1-2 (Kkhalas, 1910-11.), Kürtjelek a magyar éjszaká­ban. (Vallásos költemények. Dömsödi Bernáth né­ven. Bp., 1922.), Bácskai vőfélykönyv. (Dömsödi Lajos néven, Jánoshalma, 1927.), Dömsödi dalok, dömsödi képek 1886-1936. (Dunaharaszti, 1936), 1800 éves titok feltárása 1 -3 (Bp., - Dunaharaszti, 1933-1937), Názáreti Jézus. (Költői elbeszélés, Dunaharaszti, 1938)., Palástalan papnak prédiká­ciói. (Dunaharaszti, 1940). Emlékét intézmény őr­zi. Forrás: Kiskunhalas Almanach2002.159. Bertalan István (Szombathely, 1890 - Bad- Ausse, 1930) tanár. Apja a szombathelyi katolikus nagytemplom kántora volt. A zene szeretetét, talentumát apjától örökölte. Hatéves volt, amikor apja meghalt. Gimnáziumi tanulmányai mellett 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom