Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
létükre ünnepséget rendeztek.423 A háborús készülődés jegyében 1939 májusában új katonai laktanya építését kezdték meg a Keceli úton.424 A város 1939 decemberében 18 lengyel menekült családot fogadott be.425 A háborús készülődés és hangulat természetesen a gimnázium mindennapi életére is jelentős hatással volt, bár a direkt politizálás nem került be a falak közé. Az ifjúsági egyletek, egyesületek, a cserkészcsapat munkájában egyre nagyobb teret kapott a hazafiság, a népért érzett felelősség, a haza sorsáért való ten- niakarás. A tantestület határozatot hozott, hogy „az önképzőköri munkában szakítani kell a múlt hagyományaival, melyek szinte kizárólag irodalmi tevékenységre irányultak. A középpontba a magyarságot, a magyar nép sorsát kell állítani. így válhat csak az önképzőkör igazán segítő eszközévé az iskola nemzetmentő mun155. Ballagás 1942 kájának”.426 Az 1939 - 40. tanév munkáját nehezítette, hogy Táczi Szabó Győző, Jerémiás Lajos és Zsadon László tanárokat hosszabb-rövidebb időre katonai szolgálatra hívták be. A városi légoltalmi szolgálat megszervezésekor 30 gimnáziumi tanulót is beosztottak, kik megfelelő kiképzés után rendszeres szolgálatot teljesítettek. A városon átvonuló katonaság 1940 januárjában három napra lefoglalta az iskolát. A tantermekben 372 katonát helyeztek el.428 Nemcsak emiatt, hanem tüzelőhiány miatt is tíz napos szünetet kellett adni. A református egyház az orosz-finn háborúban egyértelműen állást foglalt a finnek mellett. Püspöki körlevél adakozásra, imádkozásra, együttérzésre, segítségnyújtásra szólított fel. Órán emlékeztek meg a gimnáziumban a finnek hősies harcairól, a tanulók meleg ruhát, hósapkát és pénzt gyűjtöttek megsegítésük céljából.429 A gyűjtések - különböző célból - rendszeressé váltak. 1940 áprilisában a hazánkat súlytó árvíz károsultjainak megsegítésére gyűjtöttek pénzt a gimnázium tanulói. A tanárok fizetésük 2%-át ajánlották fel e nemes célra.430 Az 1939-40. tanévben a fokozódó nehézségek ellenére az iskola minden lényeges programját meg tudták valósítani. Sajnálatos, hogy a két intézmény, a gimnázium és a polgári leányiskola, illetve a két igazgató Gulyás Sándor és dr. Thúróczy Dezsőné kapcsolata megromlott. A kölcsönös vádaskodásokat, vitákat nem sikerült az intézmények falai között tartani, a tanulók, a nőszövetség, kívülállók is kényszerű részeseivé váltak a személyeskedésig fajuló vitának, vizsgálatoknak. Elmaradtak emiatt a közös rendezvények, a tomavizsga, kerti ünnepély, a közös kirándulások. Imre Sándor az egyházkerület tanügyi főfelügyelője sem tudta az indulatokat lecsendesíteni. Végül az ügyet a presbitérium Thúróczyné nyugdíjazásával zárta le.431 199
