Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

140. Ballagási ünnepség a gimnázium udvarán, 1942 körül

alatt felvonuló ünnepi menettel találkozik. A Himnusz, a Szózat, a magyar Hiszekegy hangzása alatt a tanuló feszes vigyázz-állásban áll.

A tanuló „igazgató úr”, „tanár úr” megszólítással, és ahol nőtanárok is vannak, a megszólítás „tanár úrnő”. Az igazgató vagy tanár által megszólított tanuló katonás alapállásban „parancs” szóval jelentkezik. Ez a jelentkezés az iskola minden tanárával szemben kötelezi a tanulót. A tanuló igazgatójához, a tanárokhoz mindenkor csak vigyázz-állásban való jelentkezés után intézhet kérdést. A jelentkezés módja a következő: „Tanár Ur! X. Y. tanuló tisztelettel jelentem, tisztelettel kérem, stb. „Ha a tanár ismeri a tanulót, akkor a tanuló nem mond nevet. A tanuló mindaddig vigyázzállásban áll, míg a tanár „pihenj”-t nem vezényel. A tanuló-hívás „hozzám”, elbocsátás „végeztem” parancsszóval történik. Az elbocsátó parancsszóra a tanuló katonásan tiszteleg, sarkonfordul és három lépést „vigyázz”-menetben haladva távozok. Ha sapka nélkül van a tanuló, akkor a tisztelgés fővetéssel és kemény szembenézéssel történik.

Hivatalos kivonulás esetén (pl. templombamenés, országzászlóhoz, hősi emlékműhöz vonulás stb.) a tisztelgés vezényszóra (vigyázz, jobbra nézz!) történik. Személyesen csak az osztályt vagy. intézetet vezető parancsnok tiszteleg, a többiek fővetést végeznek. Ugyanígy történik a tisztelgés a folyosón, udvaron, utcán stb., ha az osztály előzőleg már sorakozott. Ilyen hivatalos kivonulások alkalmával a kísérő tanárra és tanulóra egyformán kötelező a hallgatás. Figyelmeztessük a tanulót arra, hogy az ilyen kivonulások alkalmával irányítsa elméjét arra a magasabbrendű gondolatkörre, melynek szolgálatában a kivonulás történik.

176