Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

Az egy közösségben élők kölcsönös tiszteleta­dása elemi kötelesség. A tanári kar ellenőrizze a tanulók tiszteletadását, de főleg arra törekedjék, hogy a tanulók illedelme­sen és szívesen tiszteleg­jenek akkor is, ha a tanár ellenőrző szeme nem kísé­ri őket. A tanárok pedig minden ilyen köszöntést illően viszonozzanak. A köszöntés módja katonás tisztelgés. Ha a tanuló fe­jén nincsen sapka, vagy mindkét keze foglalt, a tisztelgés kemény főve­téssel, szembenézéssel, feszes testtartásban törté­nik. A folyosón vagy az udvaron felügyeletet telje­sítő tanárt csak egy ízben kell köszönteni. Az isko­lába bejövő ismerős fel­nőtteknek is tisztelgés jár. A cserkész-, levente-, vagy helyi szokás szerint megengedett szóbeli kö­szöntés „Szebb jövőt!”, a válasz „Adjon Isten!” le­het. Az egyházi hatóság alatt álló iskolák tanulói saját szabályaik szerint köszönnek. Temploma előtt minden tanuló vallá­sának előírása szerint fe­jezi ki tiszteletét. Tisztel­gés illeti meg az ország­zászlót, a hősi emlékmű­vet, a katonai ezred- és katonai őrségzászlókat. Tisztelegni tartozik a ta­nuló, ha nemzeti zászló 137. Gimnázium folyosó, 1940-es évek 138. Rajzóra a gimnázium udvarán, 1940-es évek 139. Tanárok a gimnázium udvarán, 1940-es évek 175

Next

/
Oldalképek
Tartalom