Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)

131. A gimnázium első osztálya Tóth Béla osztályfőnökkel az 1936-37. tanévben

katolikus egyház autonómiát iskolai téren. Az autonómia lényegében azt jelentette, hogy az egyházi iskolák nem tartoztak az állami tanügyi hatóságok közvetlen felügyelete alá. Az egyházi tanügyi hatóságok saját rendelkezéseik alapján igazgathatták iskoláikat, de az állami felügyeletet el kellett fogadniuk már csak a fizetés kiegészítő államsegély miatt is. Ennek elfogadása kötelezettségvállalást jelentett az állami tanterv alkalmazására is. Ez az együttműködési forma 1948-ig fennmaradt.

Az állam joga volt meghatározni a működtetett tanulócsoportok mennyisége alapján a tanárok számát is. A Szilády Áron Gimnáziumban 1920-1945 között 15 tanár alkalmazását engedélyezték, őket bérügyileg is támogatta a fizetés kiegészítő államsegéllyel. A 15 tanárból 1 igazgató, 12 rendes tanár, 1 testnevelő és 1 helyettes tanárt lehetett alkalmazni. Az ének, gyorsírás, egyéb különórák ellátására a fenntartó biztosított megfelelő összeget.364

Az iskola fenntartását részben tandíjakból fedezték. E téren különbséget tettek a helybeli illetve vidéki, valamint protestáns és nem protestáns tanulók fizetési kötelezettsége között. A különbségtétel azért történt, mivel a református egyháztanács esetenként erején felül is vállalta a szükséges kiadásokat, noha az iskola tanulóinak 30-35%-a bejáró, és fele katolikus volt. A tanulmányi eredmény, illetve szociális helyzet miatt adható kedvezményeknél semmiféle megkülönböztetést nem tettek.

1937-38-ban a tandíjfizetés mértéke a következőképpen alakult: Teljes tandíjat fizetett 319 fő (83,7%). Fél tandíjat fizetett 33 fő (8,7%). Negyed tandíjat fizetett 7 fő (1,9%). Egészen tandíjmentes 22 fő (5,7%).365

169