Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
viselték. Nem aratott osztatlan sikert az a rendelkezés, mely szerint ünnepi alkalmakkor a sapkára tollat is kellett tűzni.346 Az iskolában folyó nevelőmunka hatását, mélységét és eredményét a volt tanítványok kiemelkedőnek tartották. 1939 nyarán találkoztak a negyven évvel korábban végzettek. Nevükben Zsolnai Miklós emlékezett az iskolában töltött évekre, az ott folyt nevelőmunkára, annak hatására további életükre: „Kérdem én tőletek kedves barátaim, ha a világháború előtti magyar iskola nem úgy nevelt volna bennönket, ahogy azt tényleg tette: a mainál ugyan kisebb tudással, de izzó hazaszeretettel, a mankójárás helyett az önállóságra, a megalázkodás helyett szabadságszeretetre. Ha nem így nevelt volna bennünket a mi Alma Materünk, a halasi református gimnázium vajon meg tudtuk vol- na-e állani a helyünket, akik ott voltunk Szerbia mocsaraiban, Galicia hómezőjén, a Kárpátok vérzivataros harcaiban, az Isonzónál, azután a megszállás keserű napjaiban és a megcsonkítottság reménytelen éveiben? Ha a mai ifjú lelkünk termő talaját nem termékenyítették volna meg a mai boldog emlékezetű tanáraink nemes példaadása, és izzó hazaszeretete, ha a mi iskolánk nemes hagyományai: a városi ünnepszámba menő március 15-éink, egyéb iskolai ünnepélyeink, a történelmi és irodalmi pályatételek nem serkentettek volna ki bennünk az együvétartozás, a magyar testvériség érzetét, vájjon meg tudtuk volna-e állni a helyünket a magyar közéletben, mint ahogy azt mindannyiunk, akik itt megjelentünk a példája igazolja. Szálljon ezért, ebben az ünnepélyes órában mindnyáj unk kegyeletes hálája azoknak az áldott emléke felé, akik ebben az iskolában ilyen férfiakká, ilyen magyarokká neveltek bennönket.”347 Létszám, tanulói összetétel Az iskola tanulóinak létszáma a két világháború között a korábbi időszakhoz képest jelentős hullámzást mutat. Érdekesen és sajátosan alakult a magántanulók száma is. Változás következett be a tanulók vallási és szociális összetétele terén is. Összességében 1920 és 1940 között a létszám mintegy 34%-kal emelkedett, s ez a gimnázium életképességét, keresettségét is igazolja, azonban, ha egyes időszakokat részletesebben is megvizsgálunk, sajátos kép tárni elénk.341' Az 1920-1924. közötti években a nyilvános tanulókat alapul véve az átlaglétszám 290 fő volt. Ez a háború előtti adatokhoz képest csak szerény növekedést mutat. A viszonylag alacsonyabb létszám oka részben abban keresendő, hogy az elcsatolt Bácska területéről nem jöhettek tanulók. A bethleni konszolidáció első éveiben, 1924-27 között 14%-os létszámnövekedés következett be, s az átlaglétszám 337-re emelkedett. 1927-33 között újabb csökkenés következett be, a tanulók létszáma 8%-kal apadt. Ezt részint a háború miatti születéskiesések, másrészt pedig a gazdasági világválság szülte elszegényedés okozták. Elsősorban a paraszti származású tanulókat vették ki az iskolából, mivel a szülők nem tudták a taníttatás költségeit kifizetni. A válság mélypontjának évétől, érdekes módon változott a kép. A mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermekeinek aránya 19%-ról 28%-ra nőtt. Feltehetően ennek oka abban keresendő, hogy a szülők nem látták biztosítottnak gyermekeik jövőjét a mezőgazdaságban, s más téren szerették volna boldogulásukat biztosítani még nagy anyagi áldozatok árán is. A válság befejezésétől a második világháború 159
