Gszelmann Ádám: A Szilády Áron Református Gimnázium története - Thorma János Múzeum könyvei 15. (Kiskunhalas, 2004)
főépületben és a melléképületekben 1926. szeptember 1-jén nyílt meg az internátus 40 tanulóval. Ebben az intézményben lakást és napi háromszori étkezést biztosítottak a tanulóknak. A fenntartó két nevelő tanárt biztosított „a kellő felügyelet valamint a vallásos és hazafias nevelés céljából. A felügyelő tanárokat a gimnázium tantestületéből biztosították. Általában a gimnáziumban munkát vállaló fiatal tanárok külön díjazásért és az itt kialakított lakásért látták el a felügyeletet. Az ágyneműt a tanulók hozták, az intemá- tus mosást nem tudott vállalni.273 A tanulók kezdetben 50 pengőt fizettek az ellátásért, a jó tanulók kedvezményt kaphattak. A nevelőtanárokon kívül gondnokot alkalmazott a fenntartó. Novák Jánosné távozását követően 1928-tól ezt a munkakört diakonisszák látták el. Hosszabb időt e munkakörben Nagy Margit és Uhr Izabella töltöttek el. Imre Sándor egyházkerületi tanügyi főelőadó 1926. február 26-án meglátogatta és leírta véleményét az intemátusról: „Valóságos áldás az internátus az iskola benépesítése szempontjából. Az épület tiszta és rendes, azonban nem intemátusi célra épült, ezért nem a legalkalmasabb. A jövőben történő átalakításnál szem előtt tartandó az, hogy a bentlakó tanár szobája a hálótermek és a tanulószobák közelébe kerüljön. Az iskola és az internátus összekapcsolása érdekében kívánatos, hogy a tanári kar többi tagjai is töltsenek időnként néhány órát az intemátusi tanulók között. A mosdó van legkevésbé megoldva. El kellene látni vízvezetékkel. Egyébként az internátus vezetése, a tisztaság, az ellátás, a tanulók magatartása a legnagyobb elismerésre méltó.”274 Az internátus működéséhez, a tisztálkodáshoz, főzéshez a vizet a gimnázium udvarán lévő mélyfuratú kútból nyerték, hetente egy alkalommal a tanulók a közeli városi fürdőt igénybe vehették. Az öregdiákok 1931-ben a volt gimnazisták adományaiból 120 négyszögöl területet vásároltak a szomszéd telekből az udvar növelésére és célszerűbb kialakítása céljából.275 Minden évben több tanuló jelentkezett az internátusba, mint amennyit el tudtak helyezni. Általában 80-90 igénylő volt évente, de felvenni csak 40—42 főt tudtak. Extemátusi ellátást 10 tanulónak tudtak biztosítani. Ők élelmezést kaptak, részt vehettek a délutáni tanórákon is. Ezért az intemátusi díjnak mintegy 55-60%-át kellett fizetniük.276 Bácska visszacsatolását követően az igazgató azonnal felvette a kapcsolatot az ottani református egyházi szervekkel. Gulyás Sándor igazgató levelet írt a délvidéki gyülekezeteket felügyelő püspökhöz, melyben a kapcsolatok újbóli kiépítését szorgalmazta „A világháború előtti értesítőink tanúsága szerint iskolánk évente átlag 60-70 bácskai fiúnak volt Alma Matere, tehát most csupán bizonyos jogfolytonosság helyre- állításáról volna szó. Magam is mint bácskai (pacséri) szegény gyermek találtam itt annak idején meleg otthont, s ennek az iskolának voltam 8 éven át megbecsült növendéke. A jó Isten úgy akarta, hogy ide térjek vissza, s itt szolgáljam talán mindhalálig a magyar református nevelés ügyét. Az elmondottak után csak természetes, hogy szeretnék minél többet itt látni és nevelni a mi bácskai fiaink közül, akik apáik méltó utódaiként jönnének ide az ősi falak közé. Bár az igazgató nem lehet személyválogató, mégsem lehet tőle zokon venni, ha földijeink, szellemi gyermekeinek láttára testvéri és atyai érzés fogná el a szívét. Nem szándékozom hangos propagandát folytatni, de a 113
