Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
9. Thorma János: Léda a hattyúval, 1920-as évek Olaj, vászon, 57x68 cm. Jelezve jobbra lent: THORMA. Magántulajdon, Kolozsvár. Thorma János oeuvre-jében tíz-tizenötre tehető a mitológiai eredetű művek száma. Ezek egy része ismert, szerencsésebb esetben közgyűjteménybe került (MNG), míg a többi lappang, s csupán címük, leírásuk nyomán tudunk róla. A festő az 1920-as évek derekán kezdte meg e sorozatát, s a gyűjtők igényelte képváltozatok keletkezési ideje áthajlik a következő évtized elejére. Thormának ez az utolsó, lírai korszaka az, amikor tájak, portrék, tájba helyezett alakok és aktok kerülnek ki műterméből.- Nagy kompozícióktól, történelmi tablóktól messze távolodva a téma már csak ürügy számára. Az elgondolás csupán annyi: úgy festeni aktot, ízesen, gyakran erotikusán, hogy annak kereteként valamilyen narratív, de mindenképp másodlagos történet kelljen életre. Ebben pedig a görög mitológia képszerű jelenetei nyújtották számára a legkézenfekvőbb lehetőséget. Faun és nimfa pajzán kergetőzése, Dióné és Zeusz vagy Ariadné és Dionüszosz násza, a megejtés mitikus jelenete elevenedik meg a festményein. Ilyen kép a Léda a hattyúval is. Az Olümposz ura, Zeusz hattyú képében teszi magáévá Lédát, akiktől gyermekei, Heléna és Polüdeukész származik. A hangsúly a festmény előterét átlósan betöltő akton van (éppúgy, mint a fentebb említett isteni nászok mindegyikén). A hattyú szárnyának, tollazatának fény teli, valőrös sárgásfehér foltjai és a meztelen női alak rózsaszínes, világító testszíne vonzzák a néző tekintetét. Szinte rejtve maradnak, csak jó világításban ragyognak elő a festmény tájrészletének színértékei. Tengerpart ultramarinkékje, fák tömött lombja, s nagybányai kék ég, rózsaszín felhőivel ; hiszen nagybányai kép ez, időtlen messzeségében is, a mitológiai görög partokon. Murádin Jenő io. Thorma János: Tavaszi mező (Tájkép), 1920-as évek Olaj, vászon, 75x100,5 cm. Jelezve balra lent: Thorma János. Magántulajdon, Kolozsvár. A húszas évek közepétől Thorma kis, egy lovas, ernyős kocsit tartott magának, hogy festőszerszámaival, nagyobb vásznaival egyszerűbben közelíthesse meg a Nagybánya környéki tájakat. Kijárt a Zazar-parti részekre, a szomszédos falvakba, a síkságok, dombos részek fölé súlyosodó hegyek alá. így hát nem műtermi átgondoltság, hanem a motívum előtti friss benyomások sugallata árad ezekről a tájakról. 178
