Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)

- „Ugyan mit keresnek? Ezeket a mesterségesen primitív csöndéleteket, hülyévé torzított arcokat nem kellene keresniök." A Nyolcak kiállítása. Budapesti Hírlap, 1911. ápr. 29., 12.- „A nagy látogatottságot legjobban bizonyítja, hogy a vernissage napján a „Holnap" kiállítását 6000-nél többen tekintették meg." A Nyolcak kiállításának megnyitása. Egyetértés, 1911. ápr.30., 14.- „A közös etika következményeképp még egyben hasonlítanak a képek (...) A Nyolcak tehát tisztelik és lehetőségig kímélik az anyagot." Feleky Géza: A Nyolcak kiállítása. A Hét, 1911. ápr.30., 295.

31. Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete. Budapest, 1968.

Ld. még Czigány Dezső hagyatéki kiállítása kát. Alkotás Művészház, 1944.; R. Bajkay Éva: Czigány Dezső: Csendélet fedeles vázával. Népszabadság, 1983. jun.26.;

Horváth Béla: Czóbel Béla Kernstok arcképe. Művészet, 1962/10., 18.; Mendöl Zsuzsa: Czóbel Béla két festménye. Jelenkor, 1978. febr., 157-158.;

Bölöni György: Orbán Dezső. Auróra, 1911/10., 246-248.; Baki Miklós: Orbán Dezső.

Művészet, 1964/12.28.; Passuth Krisztina: Márffy. Budapest, 1978.; Dévényi Iván: Tihanyi. Budapest, 1968.; Majoros Valéria: Tihanyi Lajos életútja írásai tükrében. Kand. dissz., kézirat, 1993.

32. A kritikák még Kernstok Lóusztatását, Czigány Önarcképét, két csendéletét, Korsós nőit és két

aktját, Márffy Téli táját, Orbán Fekvő nőjét, Tihanyi tájképeit, két arcképét, Lehel Mária Játszó gyermek mozaikját emelik ki. (A képcímek a napilapokból valók.) A katalógus szerint Czigánytól hat, Márffytól és Orbántól nyolc-nyolc, Pórtól öt olajfestmény, Kernstoktól két erdei táj, a Magányos lovas és a Lovasok a vízpartján, Tihanyitól pedig négy tájkép, egy csendélet és a Fiú szerepelt a kiállításon. '

33. Berény fogadtatásáról néhány idézet: (A kritikák a Karosszékben ülő nő, A vörös székben guggoló lány, a Kis önarckép című festményt, egy kitűnő portrét s érdekes csendéleteket említenek a 49 olajfestményből és számos rajzból. Ld. még: Szíj Béla: Berény Róbert. Budapest, 1964.; Horváth Béla: Weiner Leó arcképe Berény Róberttól. Művészettörténeti Értesítő, 1967/2.116-121.; Horváth Béla: Bartók és a Nyolcak. Művészettörténeti Értesítő, 1974/4.328- 332.; Szíj Béla: Berény. Budapest, 1981.)- „Van-e épeszű ember, akivel egy pillanatra is el lehet hitetni, hogy ez művészi kép s hogy ez nem a leghitványabb mázolás, amit valaha elkövettek? (...) kis szörnyeteg, akinek gerincferdülése lehet (...) a nő éppen vetkőződni készült, amikor észrevette, hogy a mellette lévő két fa a fejére fog dőlni s erre ijedtében a feje fölé emeli karjait..." Modem festészet avagy mennyire nincs igaza Tisza Istvánnak". Budapesti Napló, 1911. ápr. 23., 5.- „legkarakterisztikusabb és legtehetségesebb". A „Nyolcak". Alkotmány, 1911. ápr.29., 1-2

34. 13. p.

35. „Thorma erősen lelkesít egy, Pesten rendezendő, külön bányai kiállítás érdekében." Börtsök Samu levele Réti Istvánhoz, 1906. jún. 12. MNG Adattár, ltsz.: 14015/60/15

146