Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
„Ez az ember lett a művészet választóvize... " Thorma János és az 1907-es Gauguin-kiállítás Boros Judit Paul Gauguin 1903. május 8-án hunyt el Tahitin, halálának híre azonban csak hónapok múlva, augusztus végén jutott el Párizsba. A frissen alapított Salon d'Automne egy nyolc művéből álló, külön bemutatóval tisztelgett emléke előtt, novemberben pedig 40 képét állították ki Ambroise Vollard galériájában. Az 1890- es évek elején, az 1889-es kiállítás után Gauguin bizonyos közismertségnek örvendett a francia főváros művészei között, és 1895-ös második elutazásáig, amikor végleg Tahitiban telepedett le, művei szórványosan, de előfordultak a galériák kínálatában. A következő évtizedben művészete kissé háttérbe szorult, csak halálhíre irányította rá újra a művészvilág figyelmét. 1904 februárjában Vollard egy újabb tárlatot rendezett műveiből, majd 1906 őszén a Salon d Automne mutatta be életművét, egy 227 alkotást tartalmazó kiállításon. Gauguin mellett a Salon d'Automne rendezői több jelentős modern, de nem csak modem mester életművéből állítottak össze kisebb-nagyobb válogatásokat, így 1904-ben Cézanne, Puvis de Chavannes, Odilon Redon, Renoir, Toulouse-Lautrec és Rouault egy-egy kollekcióját mutatták be, kiegészítve egy fotókiállítással, melyben több Cézanne-fotó is helyet kapott. 1905-ben Ingres, Manet és Utamaro, 1906-ban, a Gauguin- anyaggal egy időben Eugéne Carriére és Courbet műveit, 1907-ben pedig egy nagy Rodin-rajzkiállítást, egy belga festészeti kollekciót, Jean-Baptiste Carpeaux, Berthe Morisot és egy, a művész halála alkalmából rendezett nagy gyűjteményes Cézanne-anyagot lehetett látni az Őszi Szalon termeiben.1 Ugyanakkor a tárlatok törzsanyagában, sok középszerű mű mellett - a Salon d'Automne nem az avangárd, hanem egy nagyon tágan értelmezett modernizmus fóruma volt - rendre számos Cézanne, Matisse, Bonnard, Vlaminck, Vuillard, Rouault, Kandinszkij, Javlenszkij mű szerepelt. Tavaszonként pedig a Salon des Indépendants adott helyet az új irányzatok képviselőinek, így 1904-ben Cézanne és Puvis de Chavannes, 1905-ben Van Gogh és Seurat képeiből állítottak össze egy- egy külön kollekciót. Ezek a kiállítások rendkívül nagy hatással voltak az ez idő tájt Párizsban dolgozó fiatal magyar festőkre, akik rendszeresen jelen voltak mindkét nagy kiállításban.2 Ők azok, akik a telente Párizsban elsajátított új látásmódot meghonosították Nagybányán. De az új irányzatok nem hagyták érintetlenül a telep alapítóit sem. Ferenczy Károly és Iványi Grünwald Béla, akik az első nagybányai nemzedék tagjai közül a legfogékonyabbak voltak a modernizmus újításaira, már 125
