Szakál Aurél (szerk.): Thorma János 1870-1937 - Thorma János Múzeum könyvei 14. (Kiskunhalas, 2003)
négy kép a legelőkelőbb munkák közül való, amit magyar művésztől valaha láttam. A női fej ennyi szép és finom részletét egyetlen emberünk se látta még, és egyetlen egy sem fejezte ki ennyi bravúrral."34 Szinte napra pontosan ugyanekkor állította ki Thorma is a Bilcz Irén portrét, - de csak a nagybányai nőegyletben, így hát senki sem figyelt fel rá. Bár Karlovszky képei nagyon szépek, merevebbek és hieratikusabbak, mint Thormáé, közelebb állnak a történelmi előképekhez. Thorma képe éppen azért különleges, mert bár minden kompozíciós eleme és festői eszköze közhelyszerűen általános volt a korban, ezeket olyan egyéni invencióval alkalmazta, hogy tényleg páratlan művet alkotott. A képek dekorativitása és az alakok beállítása miatt a Berki házaspár portréja és a Női arckép elemzésekor is joggal érezhetünk bizonyos szecessziós vonásokat. A Női arcképen ezt a rafinált szabású barna-fehér csíkos blúz is fokozza, amely - bármennyire hangsúlyos is - mégsem nyomja el az arcot. Thorma finom érzékkel vette tompára a színeket a blúzon és a meghatározhatatlan, zöldes háttéren is, amelyen mintha szabálytalan, köralakú, szórt minta volna. A szigorú oldalnézet kiemeli az arc élét, a szem határozottan előre tekint. Ez nem a szimbolista portrék elrévedő tekintete, Thorma mindig közelebb marad a való élethez. Ezért érzem problematikusnak, hogy szimbolikus utalásokat keressünk Thorma festészetében, noha ez felmerülhet mind a Fátyolos kalapos női arckép, mind a Bilcz Irén portré szemlélésekor. A fátyollal eltakart, de azon átsejlő arc ábrázolása mindig izgalmas feladat egy festő vagy egy szobrász számára. Az 1870- es években az impresszionisták (Renoir képeiről úgy látszik, hogy divat volt a fekete pettyes fátyol), az 1890-es években a szimbolisták festettek szívesen lefátyolozott arcokat. Az elfátyolozott arc az álom, a halál, a titokzatosság, a szemérmesség stb. szimbóluma lehet, de a fátyolos kalap annyira hozzá tartozott a mindennapi viselethez, hogy mind az impresszionisták, mind Thorma esetében a modell öltözetéhez tartozhatott. Sokkal rejtélyesebb a Bilcz Irén portrén látható pad festett támlája, amelyre a fiatal lány támaszkodik: világoskék alapon stilizált növény és talán egy kanyargó szalag. Tanulmányában Boros Judit bogánccsal vagy iringóval azonosítja a növényt és felveti a szimbolikus értelmezés lehetőségét (démonűző, szerelem ébresztő, állhatatosság stb.)35 Én a motívum tudatos alkalmazását nem tartom valószínűnek, a spekulatív gondolkodás távol állt Thormától, de az ábrázolás és a jelentés talányos volta elgondolkoztatja a mai nézőt, és ez is hozzájárul a kép hatásához. A Lukovitsnét kislányával ábrázoló festmény inkább csak rejtett portré, a kép témája más. A festmény erősen illusztratív jellegű és nem tudja elkerülni az érzelgősséget, ami Thorma néhány más korai képén is tettenérhető. A Lovrich házaspár portréja kifejező arcokkal megfestett, hagyományos kettős portré, amelyen még uralkodnak a sötét tónusok. (Tisztítás után talán változna valamelyest a kép hangulata, pl. előtűnne a háttérben éppen csak felsejlő tapéta minta.) Lovrich Sándor arcképe azonban már igazi meglepetés. Rabinovszky 112
