Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Torony őrök Szolgálatukat századok óta a „komótsapka tetejű" ref. templom tornyában, a harangok alatti szobában látták el. Kettőt alkalmazott a város. Egymást váltották. Éjjel-nappal vigyázták, hogy a nádfedeles házak között nem ütött-e ki valahol tűz. Ha ilyen baj mutatkozott, a harangok félreverésével tudatták a város lakóival. Ablakából nappal fekete (vagy vörös) zászlót dugtak ki, éjjel pedig vörös lámpát, így tudta meg a lakosság, hogy merre szaladjon a tűzoltáshoz, hová minden rendszabály nélkül is tömegesen tódultak az emberek, s kiáltásokkal vagy puskalövésekkel riasztották a népet. Mikor úgy látszott már, hogy elalvóban a tűz, a harangok félreverését abbahagyták. Ellenőrük a város rendőrhatósága volt. Ha a toronyóra elverte az órákat, negyedórákat, kinyitották a toronyablakot, s kikiáltották. A XIX. század második felében, tülkeikbe belefújva tudatták a nemes város lakóival, hogy ébren vannak. Bérük 1796-ban egyenként 25 Ft., 12 mérő búza és 100 kéve nád volt.4 8

Közülük nagyobb hírnévre Bikit István (alias Kripák) emelkedett a XIX. század második harmadában. Sok érdekes esete volt a papjával, még több a papnéval, kinek apróbb szolgálatokat kellett tennie szegőssége szerint. Több jó esete és vastag tréfája ma is közszájon forog. A toronyőrök sűrűbb látogatói a diákok, kivált a temetődiákok voltak, kiknek csikósbojtár életéből, s a pásztorok életéből sokat mesélt. Érdekes elbeszélései közben dohányvágásban, s a pipázás illatos tudományában nyertek alapos kiképzést. A diákpipáknak külön helye volt, a maga készítette széles pipatartón. Eme férőhely szolgáltatásért azonban kikötötte, hogy ha az övé nem szelei vagy „kötözködik", a diákokét is „előrángat-hassa". Tanítványainak megengedte, hogy a negyedóránkénti dudálásokat ők végezhessék el, temetések alkalmával pedig ők is rángathassák a harangköteleket. Magasról messzelátó hivatalában a harangkötelek húzogatását a halott „zsírosságához" vagy „patyolatgatyásságához" mérte, többnyire negyedmagával, kivált ha egy kis „világító lámpást" is kilátásba helyeztek a számára, ami az ő ténymegállapítása szerint ezekből állott: egy első, de inkább hátúlsó sonka, egy jó kábák bor, egy üveg valódi kisüstön főtt, madzagon kétszer leeresztett sárgabarack pálinka, meg egy kenyér. így majd a harangszó csöndes időben egy mérföldre is elhal- latszik! - mondotta.

4. Gazdálkodás, gazdasági rendészet

Az itt alkalmazottak munkamegosztása híven tükrözi a kor társadalmi képét és szükségleteit.

Borbíró Vigyázta, hogy az italokat tisztán mérjék. A kurtacsárdákat bezáratta.

Székbíró A mészárszékben tartott rendet.

Pacalbíró A vágóhídon tartott rendet.

Malombíró A város malmaiban tartott rendet, ügyelt a vámjövedelmekre.

Tanyabírók A baromtartó gazdaságoknál figyelték a pásztorokat, hogy hol legeltetnek. A beteg és elhalt jószágokat számontartották.

82