Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
teilen homokterülete volt a városnak. Ez időben volt Halason: redemptus birtokos 2.700, száraz redemptus 130, együtt 2.830. Molnár István tiszti főorvos Kiskunhalas helyrajza című munkájában írottak szerint 1878-ban művelés alatt állott a határban 30.841 h., kaszáló volt 12.675 h. Az Orsay-Vári elöljárók kiadmányában foglaltak szerint termett a határban 1865.évben: Tisztabúza: Kétszerbúza: Rozs: Árpa: Morzsolt tengeri: Zab: Köles: 7.464 véka 14.928 véka 102.744 véka 55.998 véka 58.061 véka 37.322 véka 12.434 véka A birtokmegoszlásokról az újabb időkről szerzett adatainkat az alábbi kimutatás mutatja: Év birtokos 10 h. aluli 10-25 h. 25-50 h. 50-100 h. 100-200 h. 200-1000 h. 1000 h. felül 1873 2681 1681 321 231 182 148 111 7 1882 3417 2345 464 190 165 136 110 7 1934 5629 4002 963 373 152 ? ? 3 1934-ben 5 holdon aluli birtokos 3638 volt.4 61896-ban az akkori Gazdacímtár adatai szerint 260 birtokosnak volt 100 kát. holdon felül birtoka. A terméseredmények elbírálásánál megemlítendő, hogy Halas termőföldjeinek nagyobb része gyengébb, homokos terület, sok közötte a VII.-VIII. osztály szántó. A termelőnek átlagos eredményű években is be kell érnie számos esetben a 2-3 mázsás terméssel is. Vannak szántóföldjeink, melyeket csak minden második évben érdemes bevetni. Végül megemlítjük, hogy a kisemberek nagy részének a legfőbb jövedelmük és megélhetési forrásuk 1945-ig a kert, szőlő- és gyümölcstermelésből fakadt. Népünk szorgalma és földszeretete máig is változatlanul fennáll. Ma is örül a parasztember, ha az eke szarvát foghatja, s már kora hajnalban vígan dalolgatja: Ha derül az ég alja, Kezemben az eke szarva, Ekém előtt négy tulok jár. Csákó, Bimbó, Gyöngyös, Bogár. A bortáskás, hivatalos személyeket pedig egyre kevesebben mondják „kasza-, kapakerülőnek". A kunparaszt is megértette lassan a nagy változások szükségességét, s a fejlődés tarlóján egyre nagyobb odaadással munkálkodnak. 76
