Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
kérgestenyerű, szűkölködő szegényembert!" Az öregek bölcs szavaiból, verseiből megértettük, hogy a természet sem hagyta jóvá az ősök munkáját. A sok rossz kormánypolitika miatt az emberi jellem és szellem ijesztő romlása szakadt a magyar népre. A puszták régi szilaj pásztorai és népi alakjai a maguk számkive- tettségében is jobb szelleműek és erkölcsűek voltak a világvárosok füstös kőrengetegei között élő polgárainál. Hajdan virágzó pusztáink látványosságai, szépségei pedig eltűntek, mint fényben a felhő, csak emlékezésünk szép napja világa ragyog föl rájuk. Az elmúltakra a költő így lehelte rá lelkét: „Ahol régen te A délibáb rengő taván szilaj mén vágtatott, A pásztortűz s furulyaszó kialszik s elhal ott" A homok megszelídítése. Kertgazdálkodás, szőlő- és gyümölcstermesztés A határ felosztása és az általános határtagosítás után a városhoz, helyiségekhez közelebb eső kis homokbirtokokon a gazdák kisebb része megkezdte hódító munkáját a homok ellen. Az úttörőket nehéz volna felsorolni, mert sokan voltak. Halason említést érdemel pl. Gőzön István a 70-es évek elejéről. írja is verseiben: „Sokszor látta a holdvilág, Hogy ment a sívány hegy odább." Fáradságukat kevés siker koronázta, a gyenge homokföldeken gabonát alig termeszthettek. Mint további soraiban panaszolja: egy zsák vetésről csak két zsákkal termett. Egyed Izsák Jánoshoz írt verssoraiban az első homokszelídítők életéről így rímelget: „Erre bár a felhő jeges esőt hintsen, Még sem verheti el a vetést, mert már nincsen. Téged a levelem azzal is megtisztel, Hogy a Marci botos tart bennünket liszttel. Azt is hárman-négyen hordjuk egy szamáron, Mert másképp nincs kenyér, se télen, se nyáron" A homokkal és az élettel vergődő szomszédok sűrűn összejártak barátkozni, meg panaszkodni és tapasztalataikat kicserélni. Miközben az egyik panaszolta: „Vad, vad, komámuram, meg homok ez ulyan, hogy innen az ürge is sírva viszi el a fiát". A másik ilyenképpen tetejezett: „Az enyim se különb, sógorom! ... Az éneklő madár is sivalkodva röpül ki belüle!" Egy-egy völgyesebb helyen zöldséges kertet, alkalmasabbnak látott helyen gyümölcsös kertet kerítettek ezek a „kistitánok", majd szőlő alá forgatták fel, mélyen a homokot, miközben planíroztak is, mint Felsőkisteleken a kis Paprika Imre, az Öregszőlők vadján Paprika József és sokan mások. A századforduló idején már nem a betelepülő új lakosoktól leste el népünk a szorgalmat, hanem sokan maguktól emelkedtek a homok hőseivé. Nemcsak a veteményes, gyümölcsöskertek szaporodtak, hanem a szőlőtelepítési és felújítási munkák is, ebben az 72
