Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
őket, ahogy kivárhatott. Rendszerint három-négy, de a XIX. században már öt-hat betyár is összeverődött egy bandába. A tanyásgazdák meg a nagybarmok pásztorai körül élősködtek. A számadók - hacsak volt miből - kitakarták számukra a húst és más élelmüket; még itallal is kedvüket keresték. Ha nem szívesen is, képtelenségből a rablott jószágnak rövidebb időre helyet adtak, segítettek a jószág bebillogzásában vagy szőrbillegbe verésében. Amely számadó az ilyen cselekmények elől kitért, annak a ménesét, barmát fényes nappal is megszaggatták. Az ilyen rablásokat legtöbbször felbujtott idegen betyárcsapat követte el. Az erős, bátor, elszánt pásztorok barmaik megvédelmezéséért gyakran életüket is kockára tették. Ha látták a betyárok, hogy élet-halál harcra is készek, ritkán nyúltak erőszakhoz. Elegendő fegyver vagy lőszer hiányában nagyobb fegyveres erővel szemben meg sem kísérelhették az ellenállást. Farkastámadások. Nagyobb telekkel a farkastámadás veszélye is nagyobb volt. Támadásukat a ménesek, barmok, falkák ellen többnyire csapatosan, és az esteli órákban hajtottak végre. Gyengébb teleken, s ha nem voltak nagyon kiéhezve, csak gyengébb állatokra, birka, borjú, csikóra vadásztak. A farkastámadással szemben pásztoraink a pásztortüzekben parazsaltatott tüzes végű dorongokkal védekeztek. Nagyobb farkascsapattal szemben azonban tehetetlenek voltak. Kertek, szőlők és a gyümölcstermelés Szájhagyomány szerint a kiskunok a szőlő- és kertművelést már a régmúlt századokban is űzték, de csak kismértékben, mert a szőlők gondos mívelése fáradságos. Erre mutatnak a régi levéltári írások között talált feljegyzések, melyek szerint 1699-ben 177 kapa, 1720-ban már 510 kapa, tehát mintegy 63 kát. holdat kitevő szőlőt vallottak be a halasi lakosok. Bizonyára ez is több volt a valóságban. 1765-ben már faiskola létesítésével kísérletezik a város. Majd 1777-ben újra, a Körtefás szigetben de az utóbbi a vízjárás miatt nem sikerült. Felsőbb intézkedés folytán, 1848 után pedig 21 1/2 hold mintakertet a Ku- ruchalmon kívül, ahol később a Pest Megyei Gazdasági Egyesület szőlőt telepített, s általános gazdasági népiskolát szervezett. 1798-ban a szőlők alatti rétes helyeken káposzta- és veteményes földek adattak. A puha földek négyzet öle 3 krajcár, a töretlen gyep öle másfél krajcár volt.3 2 Szőlőtermesztéssel régebben a Szőlőskertekben az ún. Öregszőlőkben próbálkozott a lakosság, ahol a kimért parcellához többnyire gyümölcsösnek, s veteményesnek való részek is tartoztak. Tanyákon a szőlő telepítését lerontás terhe alatt eltiltotta a Kerület 1825-ben, „mert a velejáró munka a mezei munkák rovására //3 3 megy. 1852-ben a régi borjúcsorda-járásból a Sóstó közelében lehasították a mai iparszőlőket 135 hold területtel. Itt iparkodó kisemberek szerezték meg a helyeket, s nagy szorgalommal láttak a telepítési munkákhoz. Ezért nevezték el ezt a határ63
