Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
redemptus birtokosok kezelésébe adták, így Halason is, miáltal azok külön jogi személyiséggel bíró vagyoni testületté alakultak. Halason a redemptiós jussokat kezdetben a „Liber fundi" a Földkönyv tartalmazta, mely ma a halasi múzeumban található. A későbbi adásvételeket, cseréket, ajándékokat a telekkönyvezések idejéig a „Felvallások" című könyvek tartalmazták. 1823-ban a Jászkun Kerület közgyűlése kimondotta, hogy az ezután birtokot szerzők közül csak azok tartassanak redemptusoknak (ui. a váltságös- szeg alsó határa a helységekben különböző volt), akik 25 Ft-os redemptiónak megfelelő földet szereznek. A régi redemptusok örökösei azonban csekélyebb földbirtokuk mellett is redemptusok maradnak. Az 1876. évi XXXIII. te. a két kun és jászkerület addigi jogállását megszüntette, s a vármegyékbe bekebelezte. A gazdálkodás további menete Redemptió után a birtokosok a kiosztott földeket művelés alá fogták, és új élet indult Halas határában is. Jó ideig a városról gazdálkodtak a lakosok, s így a mesz- sze pusztarészeken kimért földjeikre sokszor már előző nap el kellett indulniuk az ökrös szekerekkel, hogy korán reggel munkába állhassanak. Ezért mindjárt a redemptió után kisebb színeket, istállókat építettek, és azok körül éjjeleztek vagy heteitek. A tanyák építését azonban erőteljesen ellenezte a hatóság, mivel a kintla- kás a közigazgatást megnehezítette, s a lakosok a közszolgáltatások alól magukat könnyebben kivonhatták. 1799-ben a tanyán lakók közül mintegy 100 családot a városban lakásra köteleztek. Népünk elmaradt gazdálkodása miatt - úgy látjuk - a szabad kun élet, a kiváltságos helyzet alig jelentett nagyobb jólétet, de a kun földön megtalálható emberibb élet mégis vonzó volt, és elég sokan szakadtak közénk „külföldről", pedig a jobbágyi rendszer hiánya, s a szabad legelőhasználat miatt - mint okleveles adatok mutatják - a földárak kb. háromszorosak voltak, mint egyebütt. A népesség szaporodásához, a családok vagyoni gyarapodásához képest már 1753-ban, majd 1762-ben, 1765., 1768. években szántóföldek, a mellé háromízben kaszálójussokat is osztottak.1Így a XVIII. század vége felé már öt helyen voltak a törzsbirtokok. A beköltöző idegenek ha házat vettek is, irredemptusok maradtak, zselléreknek tekintették őket, a földosztások rendén földet nem kaptak, maguk termesztette boraikat ki nem mérhették, taxa nélkül boltot nem nyithattak, de pénzért kisebb veteményesföldet vásárolhattak, hogy tisztességesen élhessenek. Redemptiós birtokokat azonban csak akkor vásárolhattak, ha saját kérelmükre a Tanács a város (helység) lakosai sorába végzésileg is felvette őket. Halason 1791-93-ban nagyobb földosztás és határrendezés történt, amikor is a birtokok négy tagban összehúzattak. A határrendezés, tagosítás sem a belső telkekre, sem a szérűs- és szőlőskertekre nem terjedt ki, azokat a redemptiók szerint nem osztották fel, mivel azokból 1-1 személynek kevés jutott volna. Ezen 55
