Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
A XV. század folyamán a katonáskodás helyébe az adófizetés lépett, de ezzel a kunok nem váltak jobbágyokká. Birtokaik szabad birtokok, királyi adományok voltak, melyen hosszú időn át legelőközösségben, törzsi közösségben éltek és a jobbágyi korszak által kialakított magánbirtokrendszert (possessio) hosszú időn keresztül nem ismerték, s nem is ismerhették addig, amíg a nomád és közös állattartó életet a letelepülő földmívelő foglalkozásuk fel nem váltotta. A helyiségek vezetőinek - bár erre vonatkozó okleveles adatról nem tudunk - bizonyára sok gondot okozott a földek birtoklása, a népesebb családok számára erejükhöz mérten nagyobb birtokok juttatása, a lakosság szaporodásához mérten a közös legelők időnkénti megnyirbálása, a vetésforgó időnkénti változtatásának szükségessége, a helyek kijelölése. A török hódoltság alatti gazdálkodás helyi nehézségei, adatok hiányában ma nehezen mérhetők fel, de a szájhagyomány fenntartotta, hogy a háromfelé adózás (magyar, német, török) és a gyakori sarcolások miatt népünk sokszor a terményei elrejtésére kényszerült, s elég gyakran éltek ínséges időket is. Az 1669., 1709. és 1739. évi pestisjárvány miatt a kiskunságiak alaposan megfogyatkoztak. Mivel pedig a munkáskezekre nagy szükség volt, a más megyékből települőket is szívesen fogadták. 2. A redemptió és az azt követő idők A redemptió Lipót császár már 1701-ben tudatta, hogy a jászkunok kiváltságait megszüntette, s ezentúl dézsmát és robotot kell fizetniük. E rendeletében hallgatólagosan elismeri a császár, hogy a kunokat régi jogon megillették a kiváltságok, a jobbágy szolgálat alóli mentességek, mert azokat csak most szüntette meg, törvénytelenül. E rendeletnek nyilván meg kellett előznie Jászkunság tényleges eladását, mert csak jobbágyi minőségben lehetett a birtokot eladni, s ezért volt szükség a jogfosztásra. Alkotmány- és törvényellenes volt ez abban az időben is. Ellene nemcsak Sőtér Ferenc vicekapitány, hanem a vicenádor, sőt maga herceg Esterházy Pál nádor, mint a kunok főbírája is személyesen tiltakozott.8 A tiltakozásnak sikere nem lett, s mivel a kuruc háború és a törökök kiűzésével járó költségek miatt a Kincstár kiürült, 1702-ben a Jászkun Kerületeket a császár a Német Lovagrendnek 500.000 rhénes forintokon eladta. Ezzel a jászkunok eddigi kiváltságaikat, szabadságukat elvesztették. Hallatlan jogfosztás volt ez abban az időben. Már az 1715. évi országgyűlés elhatározta ugyan a Jászkun Kerületek közköltségen történő kiváltását, de az az akkori zavaros idők miatt teljesedésbe nem mehetett.9 1731-ben a zálogjog az Invalidus Katonák Pesti Házára, mint alapítványra szállott át. Végre is a jármot megunva, 1745-ben készpénzzel megváltották magu53
