Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

vádlottak előtt. Ekkor jelentkezett három férfiú, akik az elítéltek javára bizonyítottak, s az elítéltek megszabadultak. Bangó két társa, mivel nagy örömükre pálinkát ittak, megőrült. Atyja hazahozta fiát Halasra (t.i. felesége, s két gyermeke is volt). A történteket a család sokáig titokban tartotta, mivel restellték, hogy a tekintélyes gazdacsaládban akasztófára ítélt is van. (Cs. G.)

Osztrák csapatok Halason

1849 július utóján, mikor az osztrák csapatok Halasra bevonultak, Pólya Ferenc városi tizedes kezébe egy osztrák zászlót adtak, hogy azt lobogtassa. Pólyában megpezsdült a vér s az osztrák zászlót százak szemeláttára a sárba vágta. Szerencséjére káromló szavait a tisztek nem értették meg, s vallatásakor azzal védekezett, hogy elejtette a zászlót. Hazafias érzülete és cselekedete a városháza körül összesereglett nép soraiban sokak szemébe kicsalta a könnyet. (Mé.I.)

Mikor az osztrák „ármádia" Halason átvonult, a mélykúti országúton pihenőt tartott. Papp Mihály, Papp Sándor és Gaál Péter, fehértópusztai gazdálkodók a táborozó osztrák sereg közelébe férkőztek, s lóhátról közéjük lövöldöztek. Másnap húsz vasas német állt meg Papp Mihály tanyája udvarán. A két Papp, meg Paprika Mihály nevű cselédjükkel lórakapott, a vasasok meg utánuk eredtek, s a jankai árkot a menekültek átugratták, a németek lovai meg nem mentek neki az ároknak. így kerülték el.a veszedelmet. (Mé.I.)

6. A kisforradalom

I860, év nyarán történt. Elbeszélték: Cseri Gábor 80 éves bognár 1930-ban, Modok Sándor 88 éves parasztember 1940-ben. Kovács Imre aljegyző (a későbbi kapitány) biztatta fel az embereket, hogy a kapitányság épületéről (a városházával szemben) verjék le a címert, a kétfejű sast. Ezidőben már mindenfelé zúgott a nép, a városunkban „mint odvas fában a bántott darázs." Elégedetlen volt a rendszerrel. A három osztrák kapitány: Gróffy Sándor, Ferenczy Sándor (ez szabadszállási kun ember volt) és Uy Mihály a vezető. Sok bajt csináltak a népnek. Benedek Lajos lovassági tábornok egy „nesze semmi, fogd meg jól" proklamációt adott ki, melyben egy jobb jövő kilátásaival kecsegtette a magyar népet, de nem hitt neki senki. Baky József főjegyző olvasta fel a városháza kapujában egy karosszékről (állva.) Ez a vesztett háború után volt, s tudták hogy ez csak népámítás, mert félnek az urak odafent.

Baky beszéde után - úgy reggel fél kilenc óra tájon - elkiáltotta magát Vince Károly, pintér: - Le a sassal! Kovács Imre aljegyző is kiabálta: - Verjék le a sasokat! A három kapitány otthagyta az irodát, mire Mucsi István katona felment az emeletre, Uy Mihály hivatalába, többedmagával, s az iratokat az utcára hajigálták: - Meg kell gyújtani! - kiabálta a nép.

45