Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
Ahhoz csak kis mérföld már a Tomasovács Onnan járt a magyart ölni a rác tábor Féltében jött hozzánk sok bujdosó vándor, A másik fészküket Albumárnak /Alibunár/ hívták, A magyar falukat sorba kirabolták. Hanem magyarból is ott volt már két tábor, Húszezerből álló honvéd, volt mind bátor.... Arrafelé Damjanich volt a fővezér, ki aranyos mentében érkezett hozzánk hintón, mert lóra nem ülhetett a hidegben. Éljent kiáltottunk, mikor megérkezett, Kapitányainkkal mindjárt fogott kezet, Azután úgy látszott, tudakolta tőlünk, Mennyi szám az ember, mennyi itt a kölök, És hogy ki vagyunk-e a harcra tanítva, Mert - mondván - a futás meg lesz ám itt tiltva. Azon szóra mi mind összetekintettünk, Hogy nem szabad futni, nagyon megijedtünk. És midőn előttünk így értekezének, Egy különös látvány tűnt fel sas szemének: Tóth Sándornak hívtak egy szörnyű nagy embert Az itthon egy kocsmabeli népet kivert. Magától hallottam, hogy éppen egy öles, Oly erős volt, miként Toldi vagy Achilles. Buda Józsi pedig alig volt négy sukkos Az állott mellette, volt kis és nagy harcos. Tóth Sándornak éppen a csipejéig ért. És mikor a vezér azok elébe ért, Megállóit előttük, őket mosolyogta, Tóth Sándort ily tréfás szókkal szólította: Barátom! Kendnek jó honfinak kell lenni, Mert kend a fiával kész volt megjelenni. És most ha menni kell vele a csatába, Ha fél, felveszi kend ugye a hátára. No de ez csak tréfa, a kend szándéka jó, Nagy-e avagy kicsi, nemnézi a golyó!... Majd a vezér látni akarta, hogy tudunk-e eleget a harcászati gyakorlatokból. 36 Látta a vezér, hogy majd semmit se tudtunk, Midőn mondták: -Jobbra! - balra kanyarodtunk.
