Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

bevárják egymást. Ennek nagy híre szaladt, s máig is emlegetik: Bevárták egymást, mint a Litva disznai. Ha tudniillik egyik csapat ember vagy állat bevárja egymást. (J.G.)

Elvetette a gondját, mint Kullogó János az úrvacsorájának. Kegyes, jámbor életű ember volt a múlt század ötvenes éveiben Szalai Kullogó János, de mint fennmaradt a híre, a jó bort igen kedvelte. Egy sátoros ünnep alkalmával - ahogy az emberek ma is emlegetik, - egy délelőtt háromszor vette fel az úrvacsorát a templomban. Ezt meg Szilády László lelkész észrevette. Rá is pirított, mire Kullogó így védekezett:- Úgy gondoltam nagytiszteletű uram, hogy elvetőm a gondját vagy három esztendőre! (E.I.S.)

Elapadt, mint Naszvadi malmáról a víz. 1816. év elején igen sok eső járt Halason, úgy hogy a rét vize a városba is benyomult, s a házak közül a város szélében sokat megrongált. A hatóság csatornát ásatott a mai Csillagváros mellett, hogy a víz elfolyhasson a Sóstóig, onnan meg a Járószékbe. Folyt is a víz jóidéig, s a hatóság kiagyalta, hogy a Kissóstó szélen vízimalmot építtet. A tárgyalások valahogyan elakadtak, s egy jó évtizeddel később Naszvadi Sándor építtetett vala vízimalmot. Hordtak is belé őrölni valókat, de roppant száraz nyár lett, úgyhogy a vízfolyás megszűnt. A nap meg olyan melegen sütött, hogy a legjobb cserzett bőr is „vargát rántott".

Naszvadi le is bontotta a malmát, de a közmondás ma is él Halason; Elapadt, mint Naszvadi malmáról a víz. Mondják, ha valakinek elapad a szerencséje. (r.I.S.)

Belégyütt, mint Gubodi a táncba. Már gyerekkorában meglátszott Gubo- diról, hogy nem született a táncra. Hiába hajigáita a cimbalomra a két garasosokat a lakodalmakban, a tánc nem ment jól. Az apja örült, mikor látta, hogy a gyerek a harangszóra is próbálgatja, mert táncos embert akart belőle faragni. Utóbb felszorította a padlásra is, hogy ott próbálgassa a lépéseket.

Közben nagy baleset érte. Egy vigyázatlan pillanatban, táncpróbálgatás közben a padlásnyíláson leesett a kamrába a frissen sült kenyerekre pottyant. Vagy fertály esztendeig piócázta a farát egy kuruzsló, utóbb a hónaljmankót is elhajíttat- ta vele. István megelégülten dicsekedett: - Nem baj, legalább belégyüttem! így keletkezett a közmondás. (Cs.G.)

Pompás, mint a Péter Imre kalapja. Nagy vadász és halász volt Halas város egyik sokat emlegetett embere Péter Imre, az inzsellér, de nagy volt ő testben és lélekben is. Kalapja körül volt tűzdelve kis és nagy madártollakkal. így lett közmondássá Halason: Pompás, mint a Péter Imre kalapja. (id.N.C.L.)

260