Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

Szépen feszült rajta a testhezálló zsinóros, ellenzés magyarnadrág. Oldalvarrott, keményszárú csizmáján rézsarkantyú pengett. Vállára sötétkék bandzsúr volt terítve, nyakbavetős zsinórral, szőrgombokra felszerelve. Kismándliján 20 gomblyuk volt kivarrva a nagy srófos ezüstgombok számára. Pölyhös kalapja olyan állású volt, mint a későbbi Babó Elek féle halasi kalapok.

Verbuválás közben ő is útbaejtette az akkori csárdákat: Ürgés, Potykás, Békás, Sávolyos, Pokol, Kispince stb. s a fiatalságnak az áldomást a kirendelt elöljárók gazdagon fizették. Aki bekezelt, azt vitte magával a zászló alatt. Az újoncok kalapját nemzetiszín pántlika díszítette.

Ahol jó alkalom kínálkozott, - általános táncot parancsolt, aminek a mindkét nembeli fiatalság végtelenül örült. A kulacsok ürültek, - a fapoharak össze- összekoccantak, miközben számosán bekezeltek. Bene Ádám verbuválása is hetekig tartott. Hogy milyen eredménnyel, azt Győré János 1848-49-es honvéd őrmester, a város dobosa azidőbeli feljegyzéseiből így olvassuk:

„ 1866. július 22. Verbunk kiállott. 38 kellett." (Tehát kitelt az előírt létszám.)

Bene Adámról maradt ránk a verbunkos kiszólások jó része, melyeket utána vőfélyeink tartottak meg a számunkra:

„Vitéz kötés, arany tarsoly,

Ha vitéz vagy híven harcolj!"

„ Hej, te vakasszony, hozd ki azt a fanyűgöt!"

„Magyar nadrág - feszes dolmány,

Abban szeret az én babám!"

„ Magyar akárki lehet, de kun nem lehet!"

„Illik a tánc a gazdagnak,

Ezüst gombja ragyog annak.

De még jobban a kúdúsnak;

Mindön foltja mozog annak! Ej, húj!"

A bekezelteket a városháza elé gyűjtötte Bene Ádám. Onnan búcsúztatták őket. A menetirány ezúttal is Jászberény volt. A fiatalság, a menyecskék, síró asszonyok csoportja csaknem a Nádaskopolyáig kísérte őket. Közben hangzott a kocsikról a néplélek formálta búcsúzó dal:

" Isten hozzád rózsám szép leányka,

Tűzz bokrétát csákóm oldalára!

Hogyha isten segít győzelemre,

Más bokrétát tűzök én fejedre.

256