Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)

X. VERBUVÁLÁSOK A KISKUNSÁGON

A XIX. század végén - úgy szőlőérés vagy zsendülés idején - amikor a budár- tüzek lobogó lángjánál vagy parazsánál az akkori öregemberek - mint nagyapám is - a szőlejük szélén maguk csavarintotta nádkunyhójuk előtt az esti órákban kigyújtottak, sokszor jó magam is - mint diákgyermek - örömmel hallgattam a dakuködmönös, labahajas, vaskalapos szomszédos budárok vagy más öregek elbeszéléseit. Beszélgetni jártak össze, hármas négyesével. Volt, aki félóra járásnyiról érkezett. Az esti és éjjeli budártüzeknél tálalták fel egymásnak a lelkűk derűjéből fakadó tréfás elbeszéléseiket vagy a régmúlt idők könnyes emlékeit a maguk viselt dolgairól. Mutogatták a szabadságharcok viharaiban szerzett szúrt vagy vágott sebeiket. Voltak közöttük olyanok is, akik az önkényuralom idején bevezetett erőszakos sorozások, a gyalogkatonáskodás lealázónak tartott mivoltát elkerülendő vagy a Mózes kőtáblája vésett sorai 7. parancsát félretéve „hátuk mögé terítették a szűrt", aztán a jobb idők eljövetele reményében betyárokká lettek.

Télvíz idején gerendás szobában gyülekeztek az ilyen öregek a nyárfás tanyákon, vagy városi házaknál még az 1920/30-as években is. Ezidőben egészítettem ki a régi verbuválásokról és a huszáréletről korábban szerzett adataimat azért, hogy az „idő őfelsége", mint láthatatlan szemfedő a régi daliás idők már-már elvesző adatait is végleg be ne takarhassa.

Majd jelen munkámat levéltári kutatásaim rendén szerzett adatokkal is kiegészítve azon hátsó gondolattal bocsátom útjára, hogy adataim segítségével a későbbi kutatók és írók, idevágó tanulmányaikat az egész országra vonatkozóan összeállíthassák. Szerzett adataim alapján a tárgyban a Kiskunságra vonatkozóan az alábbi ténymegállapításokat tehetjük:

A szabad kerületekben másképpen zajlottak le a verbuválások is, mint a földesúri hatalom alatt álló jobbágyhelységekben. Mint hátrább majd kifejtjük, a kunok között ez könnyebben ment és eredményesebb volt. Itt a verbuváló katonák, de a hatóságok megbízott elöljárói is tekintettel voltak a helyi adottságokra, a szülők és fiák kun büszkeségére, magasabb értelmi színvonalára. Nem tagadjuk, hogy egyszer-másszor itt se ment könnyen a verbuválás. Féltek sokan a hosszas szolgálati időtől, a véres csaták fergetegeitől; kiváltképpen a szülők féltették fiaikat.

A kiskunsági verbuválások rendén sem a hatósági kiküldöttek, sem a verbuváló katonák részéről - kisebb szabálytalanságoktól eltekintve - nagyobb visszaélések vagy szabálysértések nem fordultak elő. Ilyenekről levéltári adatok sem kerültek elő. A kiküldöttek nemcsak hogy egymást ellenőrizhették, de a kun

235