Nagy Czirok László: Kiskunhalasi krónika - Thorma János Múzeum könyvei 13. (Kiskunhalas, 2002)
ba nem megy. Eb megy, eb megy, eb megy, az is huncut aki megy! Isten Szent- háromság uttse nem mék! Igyatok, ott a bor, igyatok, rám szoktatok már! Csak ketek tartja magát valaminek, én se vagyok disznópásztor! Ihatnék kegyelmetek belüle, aha! Nékem bizony sem egyik, sem másik nem földesuram! Mely nyilvánvaló vakmerő mocskolódását a törvényszék nem hallgathatván Török Istvánnak, a törvényszéknek violációjáért most mindjárt szenvedendő 25 pálcákra ítéltetett, meg is verettetett, de azon jobbítások alatt is nemhogy megalázódott volna, sőt vakmerőségének nagyobb tanúbizonyságára azt kiáltozta: Itt van Tary uram pecsenyéje, egye meg kend! Végződvén az executió, ugyancsak 8 órákig estve áristomot szenvedett, aztán szabadon bocsáttatott." Tary István főbíró halála 1768-ban arra kényszerült a város, hogy a legfelsőbb rendeletre - az ellenreformáció utolsó rezgéseképpen - betelepített 40 katolikus család számára templomhelyet jelöljön ki a Tanács. Nagy zűrzavar keletkezett, s a templomhely kijelölése is nehezen indult. Végül is az Alsóváros szélén Tary István főbíró akolhelyét látták a célra legalkalmasabbnak. A főbíró azonban semmi áron nem akarta a telkét a célra átengedni, s az idevágó felsőbb rendelkezésnek is ellenszegült. Ezért Mária Terézia uralkodónő maga elé rendelte a főbírót. Akkoriban már híre járt, hogy Bécsben milyen kegyetlenül bánnak az efféle magatartású magyarokkal. Félelmében öngyilkos lett, de az engedmény iratot nem volt hajlandó aláírni. (G.I.) Somfejű Topánok Somfejű, erőskezű, vigyázó emberek voltak Halason a régi Topánok. Különösen a határ déli részén, a Kisszállás felőli oldal mesgyéit vigyázták. Mária Terézia uralkodása idejében ennek a határrésznek a széle vitás lett Szabadkával. A királynő Orczy bárót küldte ki rendet csinálni, királyi biztositási minőségben. Úgy a halasi, mint a szabadkai elöljáróság tubákos szelencékből kínálgatta a királyi biztost. A szelencékben pedig aranyak lapítottak. Mialatt az elöljárók civakodtak, Orczy jól körüljárogatta a pusztát s kiszemelte azt magának, Bécsben pedig leadta a jelentést hogy hiába járt. Közben a királyné azt óhajtotta látni, hogy egy magyar főrangú fi hogyan tud mulatni? Orczy báró aranysarkantyús csizmákkal ugrott az asztalra. Ott oly szép toborzót lejtett, hogy a királyné tetszését is megnyerte. Meg is kérdezte tőle a királynő, hogy mit kíván a tánc jutalmául? Orczy előadta, hogy megelégszik azzal a pusztával, amelyik Halas és Szabadka közt gazdátlanul formán hever. A királynő teljesítette a kérését. Ezután visszautazott s a tubákos szelencéket mutogatva körülárkoltatta azt a pusztát, amelyet ma Kisszállásnak hívnak. Köpönyegéből csinálta a zászlókat a póznákra. Egyedül a Somfejű Topánok tiltakoztak. De bizony hiába. A nagy uradalom Orczy báróé lett. A Somfejű Topánokat kerülte is mindig Orczy. (O. F.) 23
